Olyan furcsán fázok
Így nélküled
Vajon mire várok
Itt helyetted?
Tegnap még velem nevettél
Két szép szemeddel
Csak az égre néztél
És erős kezeddel
Biztonságban tartottál a földön
Míg fölöttünk lövöldöztek
De nem volt esély megköszönnöm
Mert ajkaid már nem beszéltek…
S most zászló alatt fekszel
Kaptál valahol egy fehér sírkövet
Még el sem búcsúzhattam tőled
S többet velem soha sem leszel
Már most…olyan furcsán fázok
Így nélküled
Míg csöndben arra várok
Aki ezt tette veled
Kattan a kibiztosított fegyver
Nem hozlak vissza ezzel
jaj, fájón tudom
De megteszem – érted bármit!
3 hozzászólás
Ez-bár az elképzelés nagyon megható, sőt teljesen megérthető-nem az eszedből szól, csak a szívedből. Éa a szívre hallgatni nem mindig szabad. Viszont a vers tiszta és világos.Emlékezni mindig kell, sőt kötelező.
Tibor
Ez csak egy érzés, nem én vagyok. Pusztán eszembe ötlött egy lehetőség, mi-lenne-ha-felvetés, és ezt sikerült kihozni belőle. Tudom, hogy csak a szív szól belőle, mert átéreztem minden sorát, de nem is az eszem szól a verseim által. Emocionális ember vagyok, nem racionális :P… De nagyon köszönöm!
"Mira. A krimi. Szerelem. A rabló-pandúr.
Soha. Valaki. Ellenem. Életembe túr.
Bármit …csak hogy vissza. Szeretlek. Csak veled.
Feszít… meghúzom a … Remélek. Megleled.
Szörny? Könny.
Miattad. Megmarad."