hadd szálljon onnan a rengeteg Titok –
hiányos tollakkal, törött szárnyakon
kitalálnak így is…vigyék bánatom.
Elég volt belőlük, szívták a vérem
miattuk nem lett a Világom készen –
darabban maradt, elfogyott a "tégla"…
csont és bőr lelkem táplálékot kér ma.
12 hozzászólás
Nagyon érdekes a téma, remekül megírtad. Tényleg van, hogy a titok felemészti az embert…
Üdv: Klári
Kedves Klári! Köszönöm szépen a látogatást, véleményedet. Szeretettel. 🙂 Éva
ne hagyd hogy bármi felemésszen, annyit nem ér. remélem sikerül felülkerekedni mindenen, szeretettel
Drága Andy! Tudod…nekem sok írásom a képzelet szüleménye. Nem mondom, hogy mind, mert az nem volna igaz. 🙂 Szeretek a szavakkal, kifejezésekkel játszani és ilyen-olyan hungulatokat ébreszteni. (ha sikerül…) Köszönöm szépen hozzászólásodat. Szeretettel. Éva
Repül a vers, és szárnyalsz te is, drága Évám!
Csodálatosan tálaltad ezt a csupa titok verset.
Ölellek!
Ida
Idám drága! Nagy-nagy öröm mindig, ha láthatlak. 🙂 Őszintén köszönlek. Ölelés. Éva
Drága Andy! Tudod…nekem sok írásom a képzelet szüleménye. Nem mondom, hogy mind, mert az nem volna igaz. 🙂 Szeretek a szavakkal, kifejezésekkel játszani és ilyen-olyan hungulatokat ébreszteni. (ha sikerül…) Köszönöm szépen hozzászólásodat. Szeretettel. Éva
Kedves Éva !
Versed szomorú, de mégis elgondolkodtató. Szerintem is : nem szabad engedni ,hogy a titok befészkelje magát a lelkünkbe. Legyünk nyitottak, de azt csak úgy, hogy ne vegyünk semmit sem halálosan komolyan, essünk túl hamar a problémákon,de azért ne legyünk könnyelműek.
Szeretettel táplálékul , ha még egyáltalán szükséges,Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon szépen köszönöm figyelmes olvasásodat, nyugtató szavaidat. Általában nem kifejezetten a versíráskor rajtam uralkodó hangulat az elsődleges, hanem…amiről beszélni szeretnék, ami a soros gondolat a fejemben. 🙂 Vagy az épp félbehagyott, folytatásra váró. természetesen – mivel én írom -, biztosan rányomja bélyegét az adott lélek-állapotom is. Ennél valóban előfordul valóságos elem. Azonban akadnak dolgok, amiken nem egyszerú átlépni, mivel azok állnak rajtunk. 🙁 Szeretettel láttalak. Éva
Kedves Zsófi! Nagyon szépen köszönöm figyelmes olvasásodat, nyugtató szavaidat. Általában nem kifejezetten a versíráskor rajtam uralkodó hangulat az elsődleges, hanem…amiről beszélni szeretnék, ami a soros gondolat a fejemben. 🙂 Vagy az épp félbehagyott, folytatásra váró. Természetesen – mivel én írom -, biztosan rányomja bélyegét az adott lélek-állapotom is. Ennél valóban előfordul valóságos elem. Azonban vannak dolkok, amiken nem egyszerú átlépni, mivel azok állnak rajtunk. 🙁 Szeretettel láttalak. Éva
Nagyon jó vers. Jó az ötlet, a felépítés, csupán az utolsó két sorral nem vagyok igazán kibékülve: "tégla" és "kér ma"….
üdv. K.
Kedves Katalin!
Pedig én éppen így gondoltam.:) A Világom bizonyos – hiányos – építőanyagok miatt maradt darabban, amikről nem szívesen beszélnék. 🙁 Elég sokáig kerestem a kifejezést, ami láttatja ezirányú gondolataimat és passzol is. Talán nem tetszik mindenkinek a rímpár, ezért elnézést kérek, sajnálom. Szívesen hallanék Tőled egy utolsó két sort! 🙂 Hálás köszönet értő olvasásodért és becses szavaidért. Szeretettel. Éva