Olvastam volna még tovább, ez így nekem nagyon kevés… bár jómagam is a rövid munkákat kedvelem jobban. Azonban valami még hiányzik belőle…
Ha megengedsz pár észrevételt: a harmadik sor fájóan csonka nekem, a dallama is megtörik (többek között azért, mert a szótagszám sem jön ki).
Én így módosítanám:
"A kéj és a lé örök szerelmem,
s ajkamon ömlik az édes vérem!"
Ezzel a sorok felveszik a 11-11-10-10 szótagszámot, és megszűnik a "susogás" (az s-ek miatt).
Talán az utolsó szó volt az, ami ösztönzött, hogy írjak ide. 🙂 Pár évvel ezelőtt kialakítottunk egy csoportot itt az oldalon, amelynek az volt a célja, hogy az ömlengős-egymást-hátbaveregetős hozzászólásokat felváltsa a tényleges kritika és őszinte hang. Hogy mi köze mindennek a versedhez? Csak annyi, hogy a csoport neve: VÉREM (Véleményeket Reformáló Mozgalom).
A vers alkaioszi strófában íródott – ha mindent jól csináltam, de úgy számolom-olvasom, hogy jól csináltam. Ezt a fajta gondolatmenetet tovább akarom vinni, majd egyszer valamikor, ha lesz rá időm, energiám. A te hozzászólásod nyomán lehet, hogy ma elő is veszem. 🙂
Örülök, hogy a csoportotok jutott eszedbe a versről – vagy legalábbis az utolsó szóról – és nagyon szépen köszönöm az építő kritikát, szívesen fogadom a későbbiekben is akár más verseimre. 🙂
üdvözlettel: bandrás
Jogos az észrevételed, nekem kellett volna jobban figyelni, de alkaioszi strófában is kicsit biceg a harmadik sor. 🙂
vagy: "A kéj, a lé örök szerelmem"
vagy: "A kéj s a lé örök szerelmem" (hogy kijöjjön a 9 szótag… az "s" magában nem jelöl szótagot…esetleg aposztróffal ellátva: 's – de szerintem akkor is hosszúnak értendő).
4 hozzászólás
Szia bandrás!
Olvastam volna még tovább, ez így nekem nagyon kevés… bár jómagam is a rövid munkákat kedvelem jobban. Azonban valami még hiányzik belőle…
Ha megengedsz pár észrevételt: a harmadik sor fájóan csonka nekem, a dallama is megtörik (többek között azért, mert a szótagszám sem jön ki).
Én így módosítanám:
"A kéj és a lé örök szerelmem,
s ajkamon ömlik az édes vérem!"
Ezzel a sorok felveszik a 11-11-10-10 szótagszámot, és megszűnik a "susogás" (az s-ek miatt).
Talán az utolsó szó volt az, ami ösztönzött, hogy írjak ide. 🙂 Pár évvel ezelőtt kialakítottunk egy csoportot itt az oldalon, amelynek az volt a célja, hogy az ömlengős-egymást-hátbaveregetős hozzászólásokat felváltsa a tényleges kritika és őszinte hang. Hogy mi köze mindennek a versedhez? Csak annyi, hogy a csoport neve: VÉREM (Véleményeket Reformáló Mozgalom).
Köszönöm, hogy olvashattalak!
medve
Kedves medve!
A vers alkaioszi strófában íródott – ha mindent jól csináltam, de úgy számolom-olvasom, hogy jól csináltam. Ezt a fajta gondolatmenetet tovább akarom vinni, majd egyszer valamikor, ha lesz rá időm, energiám. A te hozzászólásod nyomán lehet, hogy ma elő is veszem. 🙂
Örülök, hogy a csoportotok jutott eszedbe a versről – vagy legalábbis az utolsó szóról – és nagyon szépen köszönöm az építő kritikát, szívesen fogadom a későbbiekben is akár más verseimre. 🙂
üdvözlettel: bandrás
Kedves bandrás!
Jogos az észrevételed, nekem kellett volna jobban figyelni, de alkaioszi strófában is kicsit biceg a harmadik sor. 🙂
vagy: "A kéj, a lé örök szerelmem"
vagy: "A kéj s a lé örök szerelmem" (hogy kijöjjön a 9 szótag… az "s" magában nem jelöl szótagot…esetleg aposztróffal ellátva: 's – de szerintem akkor is hosszúnak értendő).
Jó munkálkodást!
Kedves medve!
Köszönöm, hogy észrevetted a hibámat és felhívtad rá a figyelmemet.
üdvözlettel: bandrás