Átlátszó bormámor,
huncut bódulat simogat,
ölembe cajhák hullnak,
langy karjuk körém tapad,
teli pohár,fanyar lé
-hej, be jó-
vérembe tüze száz szikrát szór,
ledérek csókja szájamon forr,
rózsaszín rojtokba fonott éjszaka
rüpít kéjtől aszott álomba.
S reggel ha ébredek?…
Hát tőltök,s újra részegedek.
5 hozzászólás
Mosolyt okoztál…csoda egy alkotás, megmondom őszintén, nehéz téma, és minden elismerésem, ahogy hozzányúltál!
Gratulálok: dinipapa
Szia!
És ebből az ördögi körből nehéz kitörni. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Szia:)
Nagyon tetszik a versed.Minden tekintetben.Valóban ez ördögi kör…még is úgy írtad meg, hogy olvasás közben mosolyt csaltál az arcomra:Szeretettel:Kriszti
Kedves Gyogyo!
Tetszett őszinte, mámoros versed! 🙂
Üdv: Ildikó
Tabu-témát így megközelíteni kevesen tudnak.
Neked sikerült…nagyon.
Gratulálok, örülök, hogy Nálad jártam.