Itt van már a húsvét előttem,
szombat estém szesszel lelőttem.
Alkohol az ember jelleme,
vasárnap is inni kellene…
Hétfőn megyek locsolni, hölgyek,
várnak rám a hegyek s a völgyek.
Bejárom a várost, s a kertet,
mindenféle háznál tekergek.
Finom kölnim zsebemben lapul,
így kóválygok a szesztől vakul.
Jaj csak egyet el ne felejtsek,
azt a rövid locsoló verset!
Mert ha agyam csődöt mond sajna,
nem fakadnék locsoló dalra.
Akkor annyit mondok csak néni,
minden kölnim rád borult, nézd ni'!
Parfümöm sincs, kedves hajadon,
mi folyhatna fénylő hajadon.
Meglocsollak én mégis, hiszed,
megragadok egy vödör vizet!
Kérem én itt az összes italt,
mi háznál van, s hazáig kitart!
Reményem ez, de hogyha mégsem,
hol a kocsma? Fejembe vésem…
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Szerencséd van, mivel a kocsmahivatalok még húsvétkor is nyitva tartanak. Egyébként reszkessetek nénik-lányok, mert ha elfogy a parfűm, csak hideg vízzel locsolnak.
Jó a részeges versed. Ilyen is kell!
szeretettel üdvözöllek: Kata
Szerencsére a locsolószer minősége és mennyisége nem az ittasság függvénye. S ma már egyre kevesebben locsolnak hidegvizes vödörrel. 🙂
Kellemes Ünnepeket!
Alberth
Szia!
Tiszta poén lett a versed. Hallottam már sokfélét, de ilyet még nem. Gratulálok hozzá, öröm volt olvasni!
üdv: Eddie
Kedves Eddie!
Ideje volt egy részeges locsolóverset is írnom, mivel az hagyományhoz az is hozzátartozik, hogy sokan felöntenek a garatra ilyenkor a lányos házakat járván, ám útközben a kocsmát sem hagyják ki. Én láttam ilyet számos alkalommal. Ám inni csak háznál iszok ilyenkor, azt is mértékkel. 🙂
Köszönöm gratulációdat!
Üdv.: Alberth