Bizarr gondolat…már nem először, és
ma is. Visszatérő jelenség ez,
folyamatot tükröz. Előszövés
lehet: halotti lepel, felékez
valami savószín, foghatatlan
skálával kilencven életévet,
mintha aranygyűrűs foglalatban
látnálak. Színekben égve téged.
Valaki volt, kinek ez a sűrű
szeretet-félelemmel erezve
átszíneződött retinagyűrű
ült tekintetében: megkereste
szememet, és szégyen, de tényleg
azt gondoltam: ember-szem nem lehet
ilyen, mert evilági lénynek
NINCS savótekintete. Perceket
láttam, ahogyan egy szidolozva
tisztított lélek utolsót tekint,
egy képzelhetetlent kibogozna,
s elszállni készül egyikünk. Megint.
9 hozzászólás
Andrea, mindig elgyönyörködöm a jelzős szerkezeteiden, és csúfságában is szépséges soraidon, amikor valami csúnyáról írsz… szidolozott lélek…
A halált most úgy írtad körül, ahogy csak Te tudod. Egyéni, megrázó és fájdalmas. Elgondolom, rokon volt-e vajon…
A gyűrűről először egy sas jutott eszembe, azoknak a szeme ilyen nem evilági. A kutyánk szeme, amikor meghalt…
Tetszettek a verssorok áthajlásai, bár így nem hagytál lélegzetvételnyi szünetet sem, hogy saját tempómra lassíthassam a gondolataidat :-). A vers történetét nagyon személyes élménynek érzem, és bennem leginkább a megfogalmazott döbbenet szólalt meg a legerősebben, aminek a kivezetését a záró szakasz gondolataiban, utolsó mondatában és záró szavában ütötted le. A rímeid most is kiválóak, a vers fegyelmezettsége, formai ereje most is megfogott. Ütős a cím, a képek életre keltek bennem, érzésekben a tisztelet mellett a viszolygás is felütött bennem egy pillanatra, és aztán valahogy ennek a kettőssége …de persze ezek csak az én érzéseim :-).
Öröm nekem olvasni a verseidet.
aLéb
Kedves Andi!
Ahogy olvastam a versed a halál gondolata jött felém….és megborzongatott. A versben benne van minden, mint azokban a savószemű évgyűrűkkel körbevont szemekben. Ott van bennük a gyors és érzéketlen elmúlás. A vers sem evilági, ahogy a lényed sem, akinek ilyen gondolatokat tükröz a szeme. Gratulálok! Üdv. Szilvi
Kedves Andrea!
Megrázó, mint azok a pillanatok is, amely aztán sosem múlik, mert ott fészkel az ember agysejtjeiben, akarja vagy sem. Remek vers.
Boldog Új Évet! Szépeket a jövőben!
szeretettel-panka
Megrázó a halál pillanata a szem tükréből.
Remek írás.
szeretettel gratulálok: oroszlán
Gratulálok Andrea!
Szeretettel:Sel
Üdv!
Talán csak nekem fura, de a "Valaki" szót először hangsúlytalanul olvastam, pedig – gondolom – hangsúlyosnak szántad. Talán egy másik szó jobb lenne?
Egyébként szép kerek lett!
Nagyon köszönöm Mindenkinek.
Igazatok van.
Gyula, Te pedig valamiért teljesen beletrafáltál, meg is lepődtem, megmondom őszintén.
A "Valaki" szó helyett egy név szerepel az eredeti verzióban.
Egy általam nagyon kedvelt, élete 96. évében elhunyt költő neve, de nem szívesen említem, mert ismerek olyat, akinek már volt baja ebből. (remélem, sikeresen körülírtam, talán sikerült konkretizálni 🙂
Tényleg köszönöm a véleményeteket.
Nagyon szépen írsz a halál közelében levő ember , halált hozó tekintetéről.Csodálatosan fejezed ki a gondolataid.
Szeretettel. Ági