Aszfalton áll az utcában, hosszú bőrben csizmában…
A visszhang suttogja nevét, szűk naci szorítja a herét.
Richard megy varratni, bőrét tűvel izgatni,
Tű mélyed bőrébe, meleg vér árad szívébe,
A mester képet vés az irhába, reméljük nem hiába.
Elkészült a remek mű, barátunk vidám, ez nagyszerű.
Kilép hát a szalonból, mint egy tigris dorombol…
2 hozzászólás
🙂 Hihi. Ez nagyon aranyos. Tetszik. Kár hogy ilyen rövid.
Köszi szépen Kedves Nikolett! :-]