Erősödik a szél már
Erősödik a szél már
talán elsöpri a januári
tavaszt
a kopár fa ágak már nem bénák
egymást karlova állják a sarat
nem töri le a szél a vékony ágat
csupán engem cibál tova
egy zordabb világba rángat
én
nem állom úgy a sarat
akár a vékonyka faágak
lelkemnek vad paripája
megriadtan vágtat
hasztalan csitítom ne félj
hisz a tél majd betakar csenddel
látod a madár ösztönből érzi már
hogy most majd szomorú napok jönnek
de megadással várja és
túléli míg majd szebb napok jönnek.
Rigó Tibor: 1961
Der Wind wird schon stärker
Der Wind wird schon stärker
vielleicht wird es der Januar Frühling
weggefegt
die kahlen Äste sind nicht mehr lahm
sie stehen sich umarmend fest da
der Wind knickt den dünnen Zweigen nicht ab
er zupft nur mich herum
in eine härtere Welt zerrend
ich
stehe nicht so fest da
wie die dünnen Äste
das wilder Ross meiner Seele
galoppiert erschrocken
vergebens beruhige ihn, hab keine Angst
der Winter wird dich mit Stille umhüllen
du siehst, der Vogel spürt es instinktiv
dass jetzt traurige Tage kommen
aber er wartet mit Unterwerfung und
überlebt, bis bessere Tage kommen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
“nem állom úgy a sarat
akár a vékonyka faágak”
Tetszéssel olvastam ezt a verset.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…