Közöny
Hallod-e est
vagy látod-e még
e szikkadt földbe ezer karral is ragaszkodó
vén tölgyek törzsén
a legördülő túlsúlyos harmat cseppeket
lásd a repedezett bőrükön
megannyi az ostorcsapás
és ezernyi a sajgó barna heg
neked tudom nem fáj
hisz te nem láthatod ezt
kiszúrták rég már
a semmibe révedő két fekete üvegszemedet
ám nem lehetsz örökké vak
és egyszer tán meghalod mily bánatosan énekelnek itt a fekete madarak
tudd hogy egyszer már gyógyírt kell sírnod
e béna fákra
tavaszi zöldbe kell
boruljon könnyeidtől
e rengeteg
és vége lesz akkor az évezredes gyásznak
fáznak a fák én látom ahogy remegnek
ám te csak jössz
sötét szárnyaid szélesre tárod
akár vadászó sas száll a nyári égen
és árnyékától megretten a rét
elrejti féltőn
a színes vadvirágot
most elfedsz még mindent
és nem marad meg a fény itt
lenn
oly sötét lesz minden mélyen idebenn
lelkemre rá ül
az éhes sáskák kegyetlen
hada
vaj puha csendemet rágják
felfalják minden
kincsem űznek
bántanak
barna ragacsos nyálat
köpnek gúnyosan
vonagló testem fölé
ó hallod-e est mikor
magányom kapuja
nyikorogva tárul
és szöges drótot teker a bánat
itt e szív köré
sötét vak szemeid
lezárod
rám ülsz mellemre lehajtod mázsányi kő fejed
nem látod meg soha tán
foszlanyokká rágott
fájó lelkemet.
Rigó Tibor: 1961 –
Gleichmut
Hörst du es Abend
oder siehst du es noch
in dieser Erde mit tausend Armen klammern
am Stamm den alten Eichen
die fallenden übergewichtigen Tautropfen
sieh an ihrer rissigen Haut
mit zahllosen Peitschenhiebe
und tausend schmerzende braune Narben
ich weiß, dass es dir nicht weh tut
weil du das nicht sehen kannst
es wurde vor langer Zeit ausgestochen
die in nichts Starrende beide schwarze Glasaugen
doch du kannst nicht für immer blind sein und
eines Tages wirst du hören, wie traurig die schwarzen Vögel hier singen
wisse dass du eines Tages ein Heilmittel weinen muss
für diese lahmen Bäume
es braucht am Frühling in grün
von deinen Tränen gehüllt sein
diesen Urwald
und dann wird die tausendjährige Trauer vorbei sein
die Bäume frieren ich kann sie zittern sehen
aber du kommst einfach
breites deine dunklen Flügel weit aus
wie ein jagender Adler der am Sommerhimmel fliegt
und die Wiese zittert vor ihrem Schatten
es verbirgt behütend
die bunte Wildblume
jetzt noch vergiessest du alles andere
und das Licht bleibt auch nicht hier
tief
hier tief drin wird alles so dunkel
es sitzt auf meiner Seele
die hungrigen Heuschrecken grausame
Armee
sie kauen meine butterweiche Stille
sie verschlingen alles
meine Schätze jagen
mich tun mir weh
brauner, klebriger Speichel
spucken sie spöttisch
über meinen sich windenden Körper
oh, hörst du es Abend wenn
das Tor meiner Einsamkeit
knarrend aufgeht
und Trauer umhüllt es mit Stacheldraht
hier um dieses Herz
deine dunklen blinden Augen
schließt du zu
du sitzt auf mich und beugst dein Schwersteinkopf auf meine Brust
du wirst es vielleicht nie sehen
in Fetzen gekaute
meine schmerzende Seele.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon fájdalmas sorok. Nyomorúságos élet tükörképét vetítik elő.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita …üdv Tóni…