Nem lehet
nem lehet
már minden ellenünk
küzdjünk hát
mert kell legyen még esély
mielőtt majd
végleg elveszünk
és némán zárná be
szürke tajtékot hányó
ajkait
mögöttünk a dühöngő ég
a könnyet sem hullatna tán értünk
a mindig is sápatag hajnal
célunk ha nincs hogy lehetne létünk
küzdeni kell bátran
erős vasakarattal
tegyük a megfáradt
remegő kezeket
a kosarát zörgető dühös
szív fölé
hisz nem vagyunk még
bűzlő tetemek
apáink erős vakhitét terítsük pajzsként magunk köré
lám fénylik még a
szelíd réteken mi
utunkat jelzi
csatangol még ezernyi
szentjánosbogár
és kondul még harang
hogy miért szól búsan
mi tudhatjuk annak is
csak szent okát
sosem vesztünk
mi el
idegenek ajkán egy
gúnytól bűzlő dalban
nem enyésztek álmaink
soha el
hiába károgtak hangosan felettünk
telet a varjak
nem vesztjük hitünk
soha el
mint birs a nyár édes illatát
mit hófehér ingek közé rejtenek
ám elfonnyad
tavaszra már
nem marhat belénk kegyetlenül
a kétség éles karma
nem lehet hasztalan
a küzdelem
hiszem hogy egyszer
ezernyi virág borítja
tüskék helyett a vért izzó bokrokat
könnyeket győz le végül
szent hitünk
csak maradjon még
bennünk elég akarat.
Rigó Tibor: 1961 –
Nicht möglich
Es ist nicht möglich
das alles ist gegen uns
lasst uns halt kämpfen
denn es muss noch eine Chance geben
bevor wir
alle verloren gehen
und würde es stillschweigend schließen
den grauen Schaum schlagenden
Lippen
hinter uns der tosende Himmel
es würde nicht mal die Tränen für uns vergießen
die immer so blasse Morgendämmerung
wenn wir kein Ziel haben, wie könnte unsere Leben sein
man muss tapfer kämpfen
mit einem starken eisernen Willen
lass uns die müde
zitternde Hände
der mit seinem wütenden Korb klappernde
Herz
weil wir sind noch nicht
stinkende Leichen
lasst den starken blinden Glauben unserer Väter als Schutzschild um uns
es leuchtet immer noch
auf den sanften Wiesen
was unseren Weg markiert
es gibt noch Tausende
Glühwürmchen
und die Glocke klingelt immer noch
warum hört es so traurig an
wir können auch dem
das heilige Grund wissen
wir verlieren
dich nie
auf den fremden Lippen
in einem höhnischen Lied
unsere Träume verschwinden nicht
sind niemals weg
vergeblich krähten sie laut über uns
die Krähen den Winter
wir verlieren den Glauben
niemals
wie der Quitte der süße Duft des Sommers
was zwischen schneeweißen Hemden verstecken
doch die verblassen
bis den Frühling
es kann uns nicht grausam anknurren
des Zweifels scharfes Karma
es kann nicht nutzlos sein
der Kampf
ich glaube einmal
bedeckt mit Tausenden von Blumen
statt Dornen die blutglühenden Büsche
am Ende überwindet die Tränen
unser heiliger Glaube
es soll einfach noch länger
in uns genug Willen bleiben.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Remek sorok, gratulálok a versválasztáshoz.
“nem lehet hasztalan
a küzdelem
hiszem hogy egyszer
ezernyi virág borítja
tüskék helyett a vért izzó bokrokat”
Szeretettel: Rita
Közönöm Rita…üdv Tóni..