Ringattalak

Én minden éjjel a szívemen ringattalak
És altatódalt dúdoltam neked.
Megszokni, hogy mindez semmit ér,
Nem volt közönséges bánatom.
Erről szavakban beszélni sem lehet,
Úgy fájsz nekem, mint a világnak az ősz,
Ebben a barnulásban nyújtózom a csendben,
Elérni vágylak. Te egyre csak szaladsz,
Fújja a szél a halott levelet.

Előbb egyszerűbb-
Előbb egyszerűbb-
Előbb egyszerűbb lett volna, ha
Nem mennél el mindig, ha nem tetszik a szó,
Te vad hurrikán! Te éretlen fergeteg,
Ami elpusztítja azt is, amit szeret.

Én minden éjjel a szívemen altattalak,
És ringattalak, hogy elszunnyadni tudj,
Öleltelek, hogy nyugodtan aludj,
Álmaidban is veled maradtam,
És most itt vagyok,
Én,
Kifosztott nyárfa,
Védtelen virág,
Elesett csillagok.

Csak hallgatok.