Ezernyi virág táncol a réten,
tarka a mező, az erdő peremén,
illatok szállnak messze az égen,
és ott sétáltunk, te, meg én.
Sötét hajad lobog a szélben,
utánad hajlik minden kis virág,
lassan lépkedünk, kéz a kézben,
és arcunkon virul a boldogság.
Vadrózsát, csillogó hajadba tűztem,
édes csókod olvadt ajkamon,
egész tested égett a tűzben,
és azt hittem, hogy csak álmodom.
Ajkadon érik a kéjnek gyümölcse,
tüzes csókodnak rabul estem,
mikor körbefon éjnek köntöse,
mellettem alszol mindig édesem!
1 hozzászólás
Bájos, hangulatos verset írtál, különösen a harmadik versszak tetszik!
Kis javítanivaló: lehet valaminek (vagy valakinek) rabUL esni, vagy valaminek a rabjává LENNI; rabjává esni, az nem teljesen oké… Helyette írhatod, hogy "Tüzes csókodnak rabul estem", vagy "Tüzes csókod rabjává lettem".
Ihletgazdag perceket kívánok!
Kalina