Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot,
valami csöndes, félhomályba fúlt helyen,
esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt,
hogy a szívedhez is elég közel legyen.
Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan,
hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök.
S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus,
tán meg is halnék két lélegzeted között.
2007. február 23.
4 hozzászólás
Huhhh! Nagyon szép! Gratulálok:) Nem tudok mást mondani…nagyon tetszik:)
Üdv: Dalilácska
Köszönöm szépen 🙂
Szia! Ez gyönyörű, bár a cím alapján nem erre számítottam. Szerintem a vershez valami kevésbé negatív tartalmú cím illene. De az egész kép nagyon szép. Poppy
Kedves Poppy, a cím nem véletlen. Hiszen tényleg ritmuszavarról van szó. Hiszen két szív nem mindig van egymásra hangolva. Szándékos a negatív vonal. Örülök, ha szépnek találod ezzel együtt 🙂 Köszönöm!