Agya-mosott hulladék,
Tömegből vált, csak szemét!
Milyen pajzsot veszel fel,
Ha nincs melletted, kit követhetsz?
Véleményed más visszhangja,
Elved más szó formálja,
Sosem tiéd, mert szád akkor nyitod,
Mikor abból özönlik a szitok!
Egymagadban semmit sem érsz!
Nem vagy egyén csak egy elem,
S ha széthullik a hatalmas hegyed,
Porban, sárban múlsz el!
Szánalmasan egyedül,
Valahol mindíg így voltál,
Hiába volt nagy társaság,
Lemondtak rólad, viszlát!
2 hozzászólás
A cim alapján azt hittem, hogy konkrétan egy robotról lesz szó, de ahogy látom, mégsem 🙂
Viszont a mai világban sok humanoid robot van és bizonyos körök ennek nagyon is örülnek, hiszen saját akarat nélkül tényleg olyanok vagyunk, mint a robotok.
Elgondolkodtató darab, ügyes!
Hm,keményen megmondtad vkinek az egyszer biztos:-)
Viccet félretéve, sok ilyen értelmeben vett robot mászkál a világban, és sajnos az is biztos, hogy egyműs illetve egy vezető nélkül összeomlanának… Elgondolkodtató az írásod, ezért nekem nagyon tetszett!
H.