A pláza vécé fülkéjében
jöttem rá,
Szeretlek Téged.
Ezredik csókodért lelkem
üdvét szelektív hulladékgyűjtőbe
dobtam.
Százszor többet ér nála,
Mikor csókod loptam.
Hiányodtól keserűen lepattog
körömlakkom,
Nem értettem miért nem akarod.
Emlékszem,
Részeg képzetekkel játszva,
Némán üvöltve,
Hideg kocsmába,
Úgy, a Fortunába,
Az üvegkorsóba málló
habba,
Punkok színes tarajába,
abba,
Téged keresve sirattalak.
S ujjongtam mégis, hogy vagy.
Rózsát akartam neked télen szedni,
Zokogva Piaf-ot énekelni,
S ha nincs az a több száz kilométer,
Karodba hálok aznap éjjel.
A sálad szálaiba
Kerestem illatod,
Mit az utca bűze,
Már úgyis kiszívhatott.
Rád gondoltam elnyúlva
a buszon.
Becstelen önkínzás volt.
Tudom.
9 hozzászólás
Nagyon jó vers! Érdekes volt a fennkölt érzelmek keveredése a nyers és kiábrándító "örömkereséssel", ami nem más, mint a fájdalom elfedésére irányuló reménytelen kísérlet. Szerintem sokan mentek már át ilyesmin, és te nagyon jól leírtad, úgyhogy gratulálok!
Kedves Norton nagyon szépen köszönöm.:) Örülök, hogy tetszett a vers!
Kedves Dominika!
Versed lebilincselően eredeti, s fiatalságod látván, mondom különlegesen mélyen szántó gondolatisággal írtál le egy érzelmet, és tetted a valóság "érdes-karcos" talajára mindazt amit éreztél! Gratulálok. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: Rudy
Kedves Rudy! Én pedig örülök, hogy ennyire megnyert és átérezted azt amit valóban adni akartam.:) Köszönöm szépen!
Különleges vers. Gratulálok!
Nagyon köszönöm.:)
kedvencem <3 😛 Maya…hmm 😀 az ki? 😀
titok….(:
Milyen üditö egy modern de megis stilusos szerelmi vallomast olvasni! Nagyon tetszett vegig a lendület, a megfogalmazasok, kepek, kreativ, üditö, magaval ragado! Gratulalok!
H.