Abendstimmung
Der Enkel schläft. Die Kerze brennt.
Der Hund jagt seine Flöhe.
Der Held im Flimmerkasten flennt.
Er ist nicht auf der Höhe.
Die Schwiegermutter strickt und strickt.
und klappert mit den Nadeln.
Der Opa ist längst eingenickt
und röchelt wie beim Radeln.
Die "gute" Decke schmückt den Tisch.
Die Rosen in der Vase
sind langgestielt und gartenfrisch.
Ihr Duft verwöhnt die Nase.
Die Abendstimmung lächelt still.
Der Hund kommt angekrochen.
Er schaut so lieb, das heißt er will:
statt Küsschen – einen Knochen.
____________________________________
Esti hangulat
Unoka alszik. Gyertya ég.
Az eb bolháit űzi.
A tévésztár sincs csúcson épp:
nyafog, nézőit fűzi.
Köt az anyós, keze remeg,
s a tűje koccan tompán.
Papa – miközben szendereg –
szuszog…, akár a bringán.
Az asztalt szép abrosz fedi,
vázában hosszú rózsák;
friss illatuk kényezteti,
vonzza az ember orrát.
A hangulat derűs, szelíd,
az eb jön kúszva, – boldog…
Fölnéz, szeretne valamit:
puszik helyett – egy csontot.
______________________________
9 hozzászólás
Kedves Mandolinos!
Szép munka! (Csak azon kezdtem gondolkodni, nem lehetnének-e az utolsó verszaknál is olyan szép rímek, mint előtte… 😉
Gy.
Kedves Gyula!
Köszönöm!
Lehetnének…. próbálok rajtuk igazítani, hátha tudok szebb rímeket az utolsó vsz-ba…
D.
Kedves vers, vajon kié az eredeti?
Kedves Irénke!
Örülök, hogy kedvesnek találtad. Ez is Roman Herberth kortárs költő verse. Igazából azért fordítom szívesen műveit, mert az én német-tudásommal és az ő egyszerűségével és rövidségével aránylag jól megértjük egymást…
Aha, már látom, figyelmetlen voltam…
Nagyon hangulatos fordítás, kedves Dávid! Gratulálok…Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm gratulációd, örülök, hogy tetszett. Nem egy mélyenszántó filozófikus remekműről van szó, de az én német-tudásom mellett megoldható volt. Ebből
is tanulok mai német köznyelvet…
Dávid
Kedves Dávid!
Nem is kell mindig mélyenszántó gondolatok után kutatni,
kell az ilyen könnyed, vidám hangulatú is.
Szeretem az ilyen fordításokat, ez a költő, pedig egyenesen tetszik nekem, mármint az írásai, melyek hangulatát remekül visszaadod… 🙂 Elismerésem még egyszer…Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm szíves méltatásod!
Való igaz, nem követtem az eredeti vers "tititá" ritmikáját, inkább igyekeztem tudatosan könnyedre, derűsre, magyarosra hangolni, amilyen egy laza, kötetlen est hangulata lehet… A témaválasztás Herberth érdeme, aki kortársunk, a földön jár, a hétköznapok egyszerű nyelvén szól, és nem nélkülözi a humort…
Dávid