Szivárvány fonalból szőttek dolgos kezek.
Aranybrokát lett a mű, csodámra jártak.
Siklottak rajtam a kíváncsi tekintetek,
mikor szép szoknyába varrtak a bátrak,
és én lenéztem önmagamra, sótlanul.
Értékeim kutattam. Szerény mivoltom
csak félve álmodta tovább, hogy egy bókba hull,
ha királylány zugába írt a sorsom.
Így jött előkelő szövetre szép ruhán
jel grófoktól, báróktól és a hercegtől,
de aztán elszakadtam egy hosszú tánc után,
hát szemétbe dobtak ékes percekből.
Foszladoztam. Értékem elúszni látszott,
míg egy hű cselédlány rám talált hajnaltájt.
Kérges kezébe vett, aztán miszlikbe vágott,
mert a konyhában piszkos edényt talált.
Rongyélet. Mosogatórongy, de önzetlen.
Tisztára súroltam bármit a fényekért,
hogy mindenki másnak nálam sokkal több legyen,
és ma már csakis ezáltal élek én.
Most is vízben ázok, aranybrokát marad.
Belém taposnak, hisz erről szól az élet.
Van még belőlem itt-ott pár eltévedt darab,
ha megtalálod, mindenem Tiéd lett.
Kép – Saját
20 hozzászólás
Kedves Kankalinka! Magadról sok igaztalan kellemetlenséget leírhattál, azonban azt csak akkor érezheted, amikor valami bánt, amikor nem érzed jól magad. Azt is írod: „Belém taposnak!” – fordulj annak háttal, mert biztos, hogy az illető nem mer a szemedbe se nézni!
Ahogyan szép költői szavakkal írod le: „Ide vele! Mindennel! Mert ez igaz, őszinte, hogy tiszta-szív- és lélek vagy! Ezért magad is láthatod, leírtad: „Tisztára súroltam bármit a fényekért, hogy mindenki másnak nálam sokkal több legyen, és ma már csakis ezáltal élek én. Ez Már Rád vall, való igazság!
A következő megint nem lehet az: „Belém taposnak, hisz erről szól az élet.” „Van még belőlem itt-ott pár eltévedt darab, ha megtalálod, mindenem Tiéd lesz.” Ide vele! Hidd el, nem csak én vagyok, aki így érez irántad, biztos vagyok benne, hogy sokan tisztelnek és szeretnek Téged.
Fel a fejjel! Kívánom, hogy örülj az életnek. Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Úgy beletaláltál versem lényegébe, hogy elképedtem. Elárulom, hogy megkönnyeztem a véleményed.
Nagyon köszönöm, amit megfogalmaztál itt.
Nem is tudok mást hozzáfűzni, csak annyit hogy ajándék vagy nekem, aki figyelemmel kíséri nemcsak az alkotásaim, hanem a lelki dolgaim is.
Ez a vers nagyon nehezen született meg. Pontosan amiatt, amit megéreztél. Arra végképp nem számítottam, hogy kulcsot is adsz: "fordulj annak háttal, mert biztos, hogy az illető nem mer a szemedbe se nézni".
Köszönöm a törődést és az útmutatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Többször is értelmeztem versed mély mondanivalóját. Már maga a cím is figyelemre méltó és jellemez. De az "aranybrokát" ellensulyozozza. Lelked mélyságe, tisztasága, már-már alázatosság mit felfedezni vélek. Verstanilag is tökéletes. Hogy milyen?- mintha rólam is írnál, nekem, nekünk és sokunkról. Köszönöm, hogy olvashattam, hogy betekinthettem érzelem gazdagságodba. Szívvel. Éva
Szia Éva! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, szélesebb értelmezését magadra tudtad fordítani.
Én köszönöm, hogy foglalkoztál vele, hogy megtiszteltél gondolataiddal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Úgy tűnik az elején, h valami kényes-fényes úri ruhadarabról szól ez a költemény. Egy sálról, vagy kendőről, amit bálokon, "szép ruhán" visel egy hölgy. Aztán elszakad egyszer ez az aranyszálból szőtt kendő, s kidobják. Cselédlány talál rá a szemetesben, gondolja, jó anyagból készült, mosogatórongynak jó lesz. Kikotorja, darabokra vágja. Attól kezdve így szolgál, mosogatórongyként. Értjük persze a hasonlatot, ki, mi a "mosogatórongy" Finta Kata elemzésével és értékkelésével tiszta lett a kép, nem maradt "piszkos edény". Tetszett a vers, a hasonlat! Üdvözlettel: én
Szia "én"! 🙂
Arról szól, csak írás közben túlságosan beleéltem magam a szerepbe, hagytam magam sodorni.
Nem volt nehéz azonosulnom vele. Továbbszőttem a gondolatokat, mert határozott véleményem, hogy az értéktelennek látszó dolgoknak is lehet hasznuk.
Talán az, hogy értékesebbé, tisztábbá, fényesebbé varázsolják a világot.
Köszönöm, hogy jöttél, fejtegettél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Önmagam számára egy gyémánt vagyok, amely csak akkor ragyog, ha önmaga lehet, ha nem akarom, és nem akarják birtokolni, de ez csak rajtam áll.
🙂
Az emberek azon embertársukat csodálják mindig a legjobban, aki mer önmaga lenne, ez az igazi szabadság.
HAJRÁ!!!
Szóljon hát Neked az "Ébrenlét".
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
A szabadságról alkotott gondolatodban van némi igazság, de hozzá kell tenni azt, hogy az emberek nagy többsége nem szereti, ha valaki kimondja az igazat, vagyis kész a paradoxon.
Az "Ébrenlét" nem árt, még elalvás előtt próbálok komolyabban találkozni vele. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jó címválasztás mellett remek verset olvashattam itt, amely sokat mondó és világos.
Üdvözlettel: Laca
Szia black eagle! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers.
Köszönöm szépen, hogy nyomot hagytál alatta. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tetszett a hasonlatod, amely mögött ott a személyed, a bántás és a megbocsátás is.
Szeretettel voltam: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Valóban több olvasata van a versnek. Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy nem hagytad ki ezt sem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon meghatóan személyesítetted meg a brokát sorsát. Kár, hogy íly sorsa lett. Nagyanyáink szokása volt, hogy tartottak egy rongyos zsákot, amiben őri zték a már nem használatos ruhaneműket amik még az ő nagyszüleiké voltak. Nem volt az rossz szokás. Abból a zsákból kukucskáltak ki hasonló történetek amikről írtál. Még ma is őrzök egy huszármellényt. Már, rongyos, szakadt, a piros is időmart, de még a zsinórjai épek. Talán reá is vár egy történet, amelyben felelevenedhet?
Szeretettel olvastalak, grat. Zsófi.
Szia Zsófi! 🙂
Végülis ez a brokát nem elégedetlen a sorsával, mert fényessé súrolni valamit inkább felemelő érzés.
Milyen jó annak, aki megteheti! 🙂
Egyébként én is gyűjtögető vagyok, a legrosszabb fajtából. :)))
Örülök, hogy tetszett a vers. Talán rád is vár egy történet, amit meg kellene írnod. Az a huszármellény kiváltképp felkeltette az érdeklődésem.
Köszönöm, hogy nálam jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin!
Mindig vannak taposók, hisz tudod jól leírtad.
Több vagy annál sokkal, hogy foglalkozz velük.
Nagyszerű a versed…..ha mondhatok ilyet?!
Szerettem.
Szeretettel: Edit
Szia Edit! 🙂
Igen, vannak. Most sok időm van gondolkodni. Eljutottam addig a megállapításig, hogy amit el akarnak venni belőlem, attól én több leszek.
Ezt a verset egy feladatra írtam. Bele kellett helyezkedni valaki, vagy valami életébe, ebből egy ilyesfélét alkotni. Nem állítom, hogy lazán ment, azt se, hogy nem hagytam benne hibát, de egy kicsit belevittem a körülöttem lévő történéseket, ami olyan, mint amikor valaki nagy karcsapásokkal úszik az ár ellen, miközben fuldoklik.
Minél többet és nagyobbat szakítanak ki belőlem, annál könnyebb a hullámok fölött maradnom.
Nem sok bátor ember van, aki segítő kezet mer nyújtani, de a gyerekekre mindig számíthatok. 🙂
Nekem nincs más dolgom, mint fényesre csiszolni őket. Így válik pozitívvá a rongyélet. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy szeretted is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Ha dicsérnek, ha taposnak, az a lényeg, hogy megőrizzük "aranybrokát" önmagunkat. Így nem tud megszédíteni a siker, sem megalázni a bántás. És ha csak egy érdeklődő szempár néz is ránk a sok közül, már nem hiába tettük a dolgunkat. Most gondolod, hogy mit okoskodik itt ez a nőszemély. De nekem ezek jutottak eszembe a versedről.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Inkább azt gondolom, hogy milyen jól "okoskodik" ez a nőszemély. 🙂
Azért a történethez hozzátartozik, hogy szép a rongyélet, de eljön az a pillanat, amikor az aranybrokát megmaradt darabjaiból is csak por és hamu marad.
Amíg még egyetlen foszlány használható belőle, addig szerintem átgondolja, hogy érdemes volt-e.
Természetesen arra jut, hogy a fényezés megérte, mert az eredmény tündöklő, hasznára válik a világnak. 🙂
Azért vettem elő ezt a verset, mert nagyon aktuális. Sokkal erősebben, mint a megírás pillanatában.
Köszönöm, hogy eszedbe jutott a versemről az élet egyik legszebb, de nagy áldozattal járó tanulsága. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az egész vers egy hasonlat, gyönyörű, tiszta lelkű írás. A “rongyélet” attitűdjei a bántásokkal és fájdalmakkal együtt, csak és kizárólag azokat érintik, akik így éreznek: “Tisztára súroltam bármit a fényekért, hogy mindenki másnak nálam sokkal több legyen,” ebben a szellemben élnek, önzetlenül és tiszta lélekkel. Nem érdemes foglalkozni azokkal, akik gáncsoskodva próbálnak bántani, akik bemocskolják a brokátot és megszaggatják a szöveteit.
Gyönyörű szép szabályos verseden végigvonul a keresztrímes rímképlet. Szótagszáma is szabályosan váltakozik (12-12-13-11) minden egyes versszakban. Ezzel is kifejezve a folyamatos változást, ergo az időt, ami közben múlik el. A végére, a zárásra a “pár eltévedt darab” szintén egy önzetlen felajánlása a sorsnak, hiszen ha megtalálod
( megismered, felismered, ergo magadévá teszed ) hát, “Tiéd lehet”. A zárásból kifejezetten látszik, hogy mindig önmagad adtad és ez soha nem változik.
Tetszett a versed, örömmel olvastam el, nem is egyszer.
Szeretettel
deb
Szia deb! 🙂
Örülök, hogy megtaláltad ezt a verset, melyet bár feladatra írtam, némi köze mégis van hozzám.
Talán az önzetlenség nem mindig “kifizetődő”, de mindenképpen érdemes. 🙂
Igyekeztem figyelni a formára is, de nem mindenhol tetszik. Azóta másképpen írok, mosolygok egykori botlásaimon. Mostanában is vannak, de hamarabb észreveszem, javítom őket, ha pedig mégsem, akkor a kritikusaim felhívják figyelmememet egy kis “ellenőrzésre”.
(Lassan, ahogy időm engedi, kiegészítem a régebbi műveimet egy-egy képpel és videóval. Most is megtettem, emiatt külön öröm, hogy leporolhattam ezt a versemet.)
Köszönöm szépen, hogy belemerültél! 🙂
Szeretettel: Kankalin