2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Röpülni…

    Horák Andrea KankalinBy 53 hozzászólás2577 megtekintés

    Tudod, nehéz igába húzni sorsot,
    hol busong a múlt, a toll is elkopik,
    s ha vén időm pohárba tölt egy kortyot,
    és az ég a filmbe tegnapot vetít.
    Persze színaranyba önteném veled
    szökő szavam, ámde nem tudom mit ér,
    ha káoszom megöl, és belém reked
    új dalom, mi bóduló tavaszt remél;
    záporillatot regél a szél… mit ér
    majd neked, ha büszke fellegem nyomán
    te már megértheted, hogy mi fáj, s miért.
    Papírok közé veszett idő a nyár…
    taszít a tér, a süllyedő hajó,
    hiszen ma már röpülni volna jó.

    Share.

    53 hozzászólás

    6. Rumcájsz on

      Kankalin, kedves Barátom!
      Gratulálok az új szerzeményedhez! Örömmel értesítelek arról, hogy megint nagy alkotást karcolt a tollad a "papírus" rostjai közé! Azt is a tudomásodra kívánom hozni, hogy Rumcájsz barátod talán újra életre kel és nem emészti magát tovább a 4 hónapi száműzetés után.
      Üdv:

      Rumcájsz

      ui: MOSOLYOGJ!

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Rumcájsz! 🙂
        Egészen elképedtem, hogy előkerültél. 🙂
        Örülök, hogy tetszett a karcolgatásom, kelj csak életre te is mielőbb! Ezek az önkéntes száműzetések általában nem sülnek el jól. 🙂
        Köszi, hogy benéztél! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

        ui.: Tényleg MOSOLYGOK, bár most nyári szünet van. :)))))
        Csabinak pusszancs! 🙂

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia harcsa! 🙂
        Köszi a repülés-oktatást, nagyon tetszett! 🙂 Igazából nem is tudnék repülni, mert olyan balek vagyok, hogy az átlagnál hamarabb a földre pottyannék, a gravitációt minimálisan se bírnám leküzdeni. 🙂
        A boldogság- és könnyűségérzet még várat magára, most próbálok a talajon egyensúlyozni. Ha már azon stabilan állok, az felér egy repüléssel. 🙂
        Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm szépen!
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia alberth! 🙂
        Meglehetősen jók a meglátásaid. 🙂 Nekem az a véleményem, hogy néha jobb a labirintusban maradni, az olyan, mintha homokba dugnám a fejem. Néha kell az is, mert ha nem tenné az ember, sosem tudna röpülni, hiszen valami mindig visszarántaná. 🙂
        A sors félelmetes "dolgozó", mindenféle hókuszpókusszal próbálok úrrá lenni rajta. Talán a mosoly a legjobb fegyverem, egyben a lámpásom is az útra. 🙂
        Köszi a véleményt, örülök, hogy tetszett! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂
        A káosz kell, egyébként sosem múlik el, nem is lenne jó. 🙂 A süllyedő hajó taszít, nem tart rám igényt, nem kellek neki. A többi valószínűleg rajtam múlik, csak jobban körül kellene néznem. Úszás helyett azonban jobb röpüléssel távozni onnan. 🙂
        Örülök, hogy tetszett, nagyon köszönöm! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    11. Valerie on

      Szia Kankalin! 🙂

      Jövök, olvaslak, s bevallom, csak az érzéseimre hagyatkozok, mert laikusként mi mást is tehetnék?
      Elképzelem, mi mit bír a lélek, mert kemény marok-kötésből szabadulna, az mégsem engedi, nyújtsák is bárhogyan.
      Tudom, hiányzik, az, ki nincs, gondjaid megosztani vele már régen nem lehet.
      Ahogy megítélni vagyok képes, egyedi szépségű képeiddel öleled át, aki örökre kitörölhetetlenül beleégette magát az életedbe, mert a sejtjeidig részese volt.

      Szeretettel: Valerie

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Val! 🙂
        Hát igen. Azok a tegnapok meghatározóak, gúzsba kötnek, méghozzá gordiuszi csomóval. Igazi kelepce. Azért némi csellel próbálom elhagyni ezt a süllyedő hajót, de az úszás nehéz ár ellen, a röpüléshez pedig még nem elég erős a szárnyam. 🙂
        Örülök, hogy tetszett a vers, köszi a jöveteled, olvasásod és a beleérzést. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zsolt! 🙂
        Mivel éppen "csöndes"-röpülős hangulatban vagyok, kitettem ajánlóba ezt a szonettet. Azért választottalak Téged az újabb válaszra, mert egy évvel ezelőtt írtál ide valamit, ami ma az akkorinál most jobban elgondolkodtatott:
        "Kitépni magunk a múltunk megfestette jelenből, hogy a holnapot mi rajzoljuk meg a megálmodott pillanatok köré."
        Hihetetlenül igaz ez a mondatod, de amikor írtad, még nem fogtam fel úgy, ahogy kellene.
        Most forrt egybe velem, érteni alig merem igazát, pedig már régen ecsetet kellett volna ragadnom, vagy zsírkrétát-filcet-pasztellt, bármit… mindegy, hogy szén-e, fekete-fehér, avagy színes kavalkád.
        Egy év után jöttem rá arra, hogy talán már régen be kellett volna mennem egy papír-írószer boltba. 🙂
        Köszönöm az idézett mondatot, a tanulságát is, és valószínűleg későn érő vagyok, mert csak most értettem meg. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    14. aLéb on

      Többször jártam már itt, és olvastam a versed. Nagyon szépen épített, remek rímekkel és erősen járó ritmussal megalkotott szonett, a mondandódat kiválóan súlyozza a hangrendje is. Örömmel olvastam, főképpen azért, mert vitathatatlan ezt a versed olvasva az az eredményesen bejárt út, amit a szonettek világávban megtettél. Nagyon tetszett.
      aLéb

    15. Névtelen on

      Drága Lin!

      Gyönyörűséges a versed, bár a benne rekedő mondanivaló borús, fájdalmas. A falak… emlékszel kicsi lány? Hogy is gondolja egy szárnya szegett kismadár, mely saját börtönére ítélte önmagát, hogy repülni kezdjen? A gondolat jó…, az irány helyes, csak a sorrend…
      Döntsd le a falakat (bár tudom, ez a legnehezebb, ahogy írtad, a múlt gúzsba köt), ez komoly fegyelmet, s erőt kíván, de hiszem, képes vagy rá. Erősebb vagy, mint bármelyikünk itt!
      A falak ledöntése után már csak ki kell tárnod a szárnyaidat, a repülés pedig ösztönösen menni fog… tudom, hogy képes vagy rá!

      Jobbulást neked, mielőbb… hisz nagyon is szükség van Rád!!

      Szeretettel ölellek: R.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Rita! 🙂
        Úgy látom, kell nekem egy jó kőműves, aki óvatosan bont és egekig épít. :)))
        Vagy egy (szabad)kőműves? :)))
        Azok a falak védelmet és biztonságot adnak, nehéz kibújni mögülük, ezért csak lesegetek.
        Örülök, hogy tetszett a versem, amúgy nem is annyira fájdalmas, mint amilyennek látszik. Lesz ez még így se. 🙂
        Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    16. Névtelen on

      Kedves Kankalin!

      E gyönyörű versed is, magasztalja tolladat! Még mindíg fejlődsz, ami a jó szívedet is dicséri, mert ilyen versekhez nem akármilyen szív kell, több mint elmebeli készség. Ez a valami a szívnek tintájával írni!

      Szívből gratulálok! Zoli

    17. Futóinda on

      Kedves Kankalin!

      Egy írás részletemmel meg kell törnöm az ígéretemet!

      "…a tragikus eseményeket nem lehet megszokni, nem lehet hozzáedződni, a tragédiát meg kell érteni. De a szívnek nem lehet megmagyarázni, a szívet nem lehet megnyugtatni, mert a szív nem mond le semmiről, amit egyszer megálmodott, ami egyszer érzést fakasztott benne. A szív, ha egyszer vágyat és reményt virágzott bennünk, ha örömöt sugárzott, valamiért vagy valakiért, ha vallomást dobogott valakihez, azt megőrzi. A szív nem mond le semmiről és nem felejt. A szív nem alkuszik. Lehet, hogy néha zsarnok a szívünk és nem tud összhangot teremteni az ésszel. Pedig az élet megkívánja az értelem s érzelem kölcsönösségét, harmóniáját. Azt mondják, hogy az életet az ész uralja és a világot a szeretet kormányozza."
      Szívből gratulálok ehhez a szonetthez s nagyon kívánom a gyógyulásod.

      Szeretettel, Inda.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Inda! 🙂
        Örülök, hogy itt látlak, a véleményed fontos. A szív dolgában vitába szállok az idézettel. Akad olyan, amiről akaratlanul is le kell mondani, de ez nem jelenti azt, hogy nem él bennünk, ezáltal a jelen érdekes, mert olyan dolgokat produkál, hogy meggondolandó ez a lemondás. Az értelem és az érzelem harca emeli az adrenalin szintjét, ez hozza a harmóniát. Az életet valóban az észnek kell uralnia, ez nehéz. Emiatt írtam ezt a szonettet, hogy legalább a szavakkal röpüljek. 🙂
        Örülök, hogy tetszett, nagyon köszönöm! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Szkít! 🙂
        Na, a koronázás még odébb van, de igyekszem, meg is hívlak rá, ha lesz. :)))
        Örülök, hogy tetszett a vers, ez amolyan soron kívüli, hirtelen és mélyről szakadt volt. A szonett-szerelem? Hááát az magával sodort engem is, nem tagadom, de talán árulkodóak a jelek. 🙂
        A Bakony illatos avarbarna talajába veszni, levegőjét örökre magunkba zárni a leghatalmasabb tüdőtágulásig, eszméletlenségig érezni a helyet, mindezt a szonett varázsával fonni némi bakonyi illatos gyöngyvirággal… Na, ez lesz talán a következő versem. 🙂
        A szonett valóban rabságban tart, nehéz szabadulni, de jómagam nem is szeretnék, már mindegy, menthetetlen vagyok. 🙂
        Köszi, hogy itt jártál és szóltál hozzám! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    19. Rozán Eszter on

      Szia!

      Fájdalom, remény, vágyakozás kelnek egymással harcba. Úgy érzem, a lemondás nem végleges, mert megújulásra képes lelked kész a röpülésre. Szökő szavadat a szél felénk sodorja, fájdalmad enyhülésre talál. Gyönyörű soraid mélyen megérintettek!

      Szeretettel: Eszti

    21. Finta Kata on

      Drága Kankalin!

      Már megint elvesztem saját magamban, s lemaradtam erről a csodás versed olvasásáról. Csak most tudom pótolni!
      Ez is gyönyörű…
      Hiába a szonett, a legkedvesebb forma, amivel én is találkoztam.
      Szívből gratulálok.

      Álmodj olyan szépeket, amilyen szép e versed.
      Szeretettel: Kata

    22. Kevi on

      Szia Kankalin!:)
      Csodaszép a versed, a tartalom, a forma, a dallam, a ritmus nagyon egyben van, és mennyire értem is én ezt. Tényleg nagyon tetszik!
      Teljesen lényegtelen, de pár vesszőt kifelejtettél, az első sor végére a hol elé, a dalom után is kellene és a megértheted után is. Velem akkor szokott előfordulni, ha kipakolom a központozást, majd visszateszem:). szóval lehet, hogy nem is kéne központozni, mert megállja a helyét úgy is, sőt:).
      Ölellek: Évi

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Évi! 🙂
        Ez a legeslegkedvesebb shakespeare-i szonettem önmagamtól. 🙂 Talán azért, mert a tartalomban minden benne van, még ha formailag vétettem is itt-ott a szigorú szabályok ellen. 🙂
        Vitatkozom veled: semmit nem felejtettem ki, ez így kerek, nem kell több vessző. 🙂 Azt tanultam Valakitől, hogy létezik némi költői szabadság. Itt nem vagyok tanárnéni, csak hódolója Shakespeare-nek és annak is, aki miatt e szonett született. 🙂
        Szóval a központozást a költői szabadság nevében önkényesen borítottam fel azért, hogy ez a szonett mélységes mélyről érkezzen, és mélységesebb mélyre hatolhasson. 🙂 Szándékos volt a merénylet. 🙂 Tapasztalhatsz nálam hasonlóakat. 🙂
        Köszi, hogy itt jártál. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    24. Vasi Ferenc Zoltán on

      Kedves Kankalin! Sok költőnő forog a világban, de a Te költészeted számomra lenyűgöző. Ezt félve mondom,mert szembe dicsérni senkit sem illik, főleg, ha időm és energiám nincs a többi alkotó mukáinak megcsodálására, Olyan markáns tehetség van benned, ami a gyerekeknek, nebulóidnak érzelmileg olyan erős háttér lehet,hogy lelkesedhetnek érted. Tudom értékelni a művet, bár én most szórok szét inkább tartalékaimból, s nem fókuszálom írásra magam. Ilyen időmértékesen meg sosem tudtam írni. Kevés a gratuláció. Abba ne hagyd – ahogy nem is tudod. Szeretettel és örömmel olvastam, e szenvedés ilyetén módon feloldódik Örömteljes napot kívánok: VFZ

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia VFZ! 🙂
        Szerintem többre értékelsz a költészet terén, mint ahol valójában tartok. Ha tehetséget látsz bennem, annak örülök. 🙂 Nem fogom abbahagyni, mert akit egyszer felkapott az irodalom szele, azt röpteti is, talán nem engedi, hogy terméketlenül porba hulljon.
        Valóban nem tudom abbahagyni, nem is áll szándékomban, de messze vagyok még, nagyon messze… fényévnyire.
        Köszönöm, hogy szóltál itt. Ez az egyik kedvencem magamtól (tán nem tűnik öntömjénezésnek).
        Szeretettel: Kankalin

    25. Vári Zoltán Pál on

      Kedves Kankalin!

      Olvasva verseidet tünődöm azon mily tehetségét kaptál! Nagyon óvd és becsüld, mert ritka kincs van a szívedben, kezedben! Bár e kietlen világ kiégetett már sok szívet, ezért küzdenünk kell megmaradni, mit az élet felé őrzünk
      magunkban, vagyis az első szeretetünket! S tudom Te óvod hiszen érződik emberségeden!

      Köszönöm hogy olvashatlak! Elnézést, hogy nem írok mindenhova!

      Üdvözlettel: Zoli 🙂

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zoli! 🙂

        Majdnem rámentem, de óvom. Igyekszem továbbra is megmaradni olyannak, amilyen voltam.
        A világ olyan irányba halad, hogy nehéz embernek lenni, de azt gondolom, megéri, mert hinni, bízni kell, ezen kívül példát mutatni.
        Köszönöm, hogy így vélekedsz rólam és a verseimről. Nagy kincs az olyan olvasó, aki meglátja a mélységet is. Ha még alkotóként is közvetíti, akkor az ő kezében is aranyat ér a toll. 🙂
        Hasonlóképpen vélekedek rólad. Az eltelt évek alatt megmaradtál jólelkűnek, az írásaid pedig határozottan felfelé ívelnek. 🙂

        Örülök, hogy benéztél ide. Köszönöm szépen. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    26. Pecás on

      Én is csak azt írhatom, kedves Kankalin, hogy a szívedben egy hatalmas kincs van, amelynek – mivel oly hatalmas, – értéke ki nem fejezhető, mert annak semmi mértékegysége sincsen. Azt csak érezni és átérezni kell a szívünkben Veled együtt, kölcsönösen.

      Pecás

    Leave A Reply