Rózsaszín cukormázat veszel,
hogy ráöntsd az életedre.
Rózsaszín luftballonba fújod magad.
De a cukormáz megszárad,
megrepedezik a kéreg,
Darabokra hullva magával ragad.
A lufi magasba száll,
kipukkad hirtelen,
A végtelenbe zuhansz féktelen.
Maradj inkább szürke,
vagy piros, kék, nekem mindegy,
De ne merengj a valótlan rózsaszín életen!
5 hozzászólás
Szia
Hát..Van benne igazság!Az élet nem könnyű pláne ha rózsaszínbe Látsz mindent!
Az élet átbaszás, de élni kell benne!
Jó
De a ritmikára kicsit adj többet
Amúgy meg tetszik!
Látod megígértem hogy megnézem, én tartom a szavam!
Írótársad Blason
Köszi Blason, a káromkodást mellőzzük, mert azért csak nem illik.
Örülök hogy megnézted. Üdv.Ngaboru
=)
Szia!
Teljes mértékben egyet értek. Grat. Nem értek a ritmikához-mármint a versekéhez, ezért ezt nem is kommentálom.
Üdv: Niké
u.i. húúú sikerült kihozni a kommentből azt, hogy ne látsszon, hogy egy nagyon-nagyon mélyfekete embert mondta ezt…najó, nem mindig mélyfekete. néha egy kicsit piros.meg fehér.de soha sem rózsaszín.
Szia ismét
De ha meg a 'rózsaszín' oldalról nézem a dolgot…az életet…egész más. Mert tudom, a boldogság, az öröm, a napfény soha nem tart örökké…vége van egyszer mindennek…de.Teszem fel a kérdést:-lehet, hogy nagyon kifordított-Akkor boldogok se legyünk?Kell az, hogy néha felelőtlenül szívből örüljünk, annak, hogy élünk.
Bár erre magyarázatot kapok az utolsó sorból: "valótlan rózsaszín "—>tehát az elképzelt boldogságra gondolsz?
Gondolatébresztő, örülök, hogy olvastalak.
Szia
Niké
Itt a rózsaszín alatt nem a felhőtlen, boldog életet értem, hanem a hamis, valótlan médiában bemutatott műanyagra gondolok.
Üdv.Ngaboru