Teletömött kukámban állva könyékig túrok.
Nem zengtek fel kezemben ti elnyűtt húrok.
Sem örömöm, sem bánatom nem késztet.
Nincs tarsolyomban csak egy ósdi idézet.
Pedig tavaszt remélő lelkem zászlóként lobog,
s szavak döngenek fel bennem, mint üstdobok.
Ám, hiába pengetem a lírán felhúzott drótokat,
farsul csattognak akár egy szétmálló drótfonat
Vajon így marad örökre? Szinte rettegek!
Pocsékom uralja „nem értem” lelkemet.
Egy falat mászok görcsösen, mi rám hajol.
Ugyan miért nem hagytam el már valahol?
S míg ezt a göncöt cipelem nehéz subaként,
és nem gyúrok a sorokba mannát vagy arzént,
addig is szép szavaitokat falom mohón, hévvel
– megtelni mély bánattal, s szép tündérmesékkel,
18 hozzászólás
Örülök, amikor emberi dolgokkal találkozhatok, most is ez történt, mert ilyenkor azt érzem, hogy tényleg egyek vagyunk a Világmindenséggel.
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Én meg az ilyen hsz.-nek örülök. A mondatod másik fele pedig igen nagy bölcsességről ad számot.
Örülök, hogy voltál.
Üdv
Zoli
Mindenki cipel valamit…
Nagyon tetszett, hogy várod a tavaszt, s a reménysugár is megcsillan versedben.
Szeretettel olvastalak Zoli.
Gratulálok : Zsu
Kedves Zsu!
A tavasznak jönnie kell! Még egy picit azért lehet tél, de aztán…
Nagyon köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel. 🙂
Szeretettel
Zoli
Zoli, remek tartalmat hoztál, szépen kidolgozott formában most is, nem csalódtam, mert emberi, őszinte, ugyanakkor fegyelmezett formába munkált vers. Picit úgy érzem, a vers második felére elengedted, de nincs bennem hiányérzet, őszinte örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves Zoli!
Szépen megkomponálva, tartalmas, szép verset írtál.
Nagyon jó volt olvasni,
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon-nagyon köszönöm, hogy ilyen kitartó figyelemmel vagy irányomba. Véleményed fontos számomra, és örülök, hogy így látod versemet.
Szeretettel
Zoli
Kedves Béla!
Mindig megtiszteltetés, amikor kézjegyedet látom egy-egy versem alatt. S mivel nagyon is adok a véleményedre, próbálom megfejteni mivel tehetném erősebbé, kifejezőbbé amire gondoltam. Talán saját hangulatom lassíthatta be a végére a dolgot. De még tanácstalan vagyok.
Még egyszer örülök, hogy itt jártál.
Zoli
Zoli, nem kell változtatnod, ne így értsd a gondolatomat, kerek egész a versed, az érzés azért lehet bennem, mert nagyon erősen indítottad a verset, az első szakasz teljesen leütött. Ehhez képest éreztem a negyediket kevésbé kifejezőnek, gondolati szempontból elaprózottabbnak. Mintha gyorsan be akartad volna fejezni, és mindent elmondani ebben a négy sorban, ami még nyitva maradt benned ebből a versből… Még egyszer: nem kell változtass, a versed kerek egész, szép ívvel, jó erővel, kifejező képekkel épített szerintem, és a gondolatisága is nagyon szépen jön :-). Nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Igen, Béla, értem amit írsz. És így utólag visszagondolva azt hiszem tudom is az okokat. Ez az írás egy amolyan kesergés, és ezt a nyavalygást nem akartam túlzásba vinni, és próbáltam valamilyen pozitívumot, optimizmust a végére tenni. Ezzel viszont el is nyisszantottam valamit. (De ez legalább bizonyítja, hogy milyen igaz a vers) :)))
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon tetszett a versed! A képei nekem arról árulkodnak, mintha keresnéd a szavakat, pedig itt vannak és csodásak.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Amikor írtam, akkor nagyon úgy éreztem, és sajnos ez a folyamat még mindig tart. Azért nagyon örülök, hogy így látod. És hálásan köszönöm a biztatást, a kedves sorokat. 🙂
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon erős ez a vers, erőteljes indulatok vannak benne. Hangosan felolvastam, és úgy még jobban tetszett. Ha a helyedben lennék, az első versszakot tenném a végére, mert az a legütősebb tartalom és forma és rímek szempontjából. De nem vagyok a helyedben… :))) Élmény volt, köszönöm!
Szeretettel: Klári
Kedves prince! Kedves Zoli!
Amíg ilyen verset tudsz írni, addig tele a tarsoly, én úgy látom!
Nem tudom miért van ez így, de én úgy látom, úgy tapasztalom, hogy fájdalomban, szenvedésben születnek a legszebb versek.
Íme egy gyöngyszem!
Nagyon sok szeretettel gratulálok hozzá!
Ildikó
Kedves Ildikó!
Bizony, igaz minden szavad. Valahogy a fájdalom, a nehéz helyzet jobban rásegíti az embert az alkotásra. Bár szeretek kifejezetten vidám írásokat elkövetni, de a lendület inkább a vacak idők hozadéka. Pedig annyi szép és megindító dolog létezik a világban, és mégis…
Nagyon köszönöm kitartó figyelmedet, kedves szavaidat.
Szeretettel
Zoli
Kedves Klári!
Értem amit mondasz és igen, az is egy jó verzió. A koncepció viszont az volt, hogy a vége valamilyen fényt mutasson az alagút végén.
"addig is szép szavaitokat falom mohón, hévvel
– megtelni mély bánattal, s szép tündérmesékkel,"
Igazából azt szerettem volna ezzel mondani, hogy azért jelen vagyok és töltekezem a ti általatok megírt csodákkal. És bízni abban, hogy majd ismét, mint alkotó és nem, mint szemlélődő lehetek köztetek. S ezt meg is kaptam általatok.
Köszönöm kedves kommentedet és figyelmedet. Szavaid szintén ösztönzőek. 🙂
Szeretettel
Zoli
Kedves Prince!
Szeretem,hogy bár szomorú hangvételű versed,de ott lebeg a remény..(tavaszt remélő lelkem zászlóként lobog) szavak döngenek fel bennem, mint üstdobok…,és hát "Pocsékom uralja "nem értem" lelkemet " Nagyon tetszik:)
Egyébként igazad van abban is, sokunknkat a nehéz helyzetek ihletnek alkotásra…Volt idő amikor többnyire csak ilyenekről írtam, és még remény sem volt benne 🙁 Az ilyen írásokat örök asztalfiok fogságra ítéltem:) Amióta optimizmusomnak szilárd alapja van, azóta inkább arról írok…
Szeretettel olvasom mindig alkotásaidat:Rita
Kedves Rita!
Ez egy nagyon jó oldal – mármint a Napvilág -, ezért azt mondom, hogy nyugodtan hozd a fiókos írásaidat is, mert az is te vagy. Az nagyon jó hír és gratulálok neked, hogy sikerült optimista éned felépíteni. Persze az is nagyon jó, hogy az öröm, az egyensúly hangján szólalsz meg. A hitbe vetett verseid kifejezetten erről adnak tanúbizonyságot.
Köszönöm örökös figyelmedet, amellyel kitüntetsz. Kedves szavaid igen jól esnek. S annak kifejezetten örülök, hogy találtál a versben kedvedre való gondolatokat.
Szeretettel
Zoli