Humor
Jüngst kam ein Philister und stützte den Kopf,
Schwer von Gedankenbürde,
Auf seines Stockes güldenen Knopf
Und fragte mich mit Würde:
"Es gröhlt durch die Welt ein lärmender Thor
Und freut sich an allen Dingen,
Nun sage mir du, was ist ,Humor',
Von dem die Lachenden singen?
Ich hör' ihr Gekicher und tolles Geschwätz
Und frag', ob sie gut oder schlecht sind;
Und ob sie reif für das Strafgesetz
Am Ende oder im Recht sind?"
Ich legte die Stirn in Falten und sprach:
"Gern deut' ich dir, was dich beschwerte,
Nur merk dir die Worte und denk ihnen nach
Und wäg sie nach ihrem Werte.
Humor ist was mit dem Sonnenstrahl
Hinhuscht über Greisenglatzen;
Humor ist ein Restchen Eierschal'
An den Federchen junger Spatzen.
Humor ist die Würde des Biedermanns
Im Angesicht ewiger Fragen;
Humor ist die Blume am Trauerkranz,
Den lachende Erben tragen.
Humor ist ein tanzender Elfenhusch
Durch den Stall verdauender Ziegen;
Humor ist ein Spinnweb am Rosenbusch
In das die Käferchen fliegen.
Humor ist ein Fünkchen himmlischen Lichts,
Wo nächtige Herzen bangen;
Humor ist ein süßes lockendes Nichts,
Im Grübchen der Liebsten gefangen.
Humor ist ein Wegeweiser im Tal,
Darauf keine Schrift mehr zu lesen;
Humor ist ein Teufel, der sicher einmal
Der lieblichste Engel gewesen.
Humor ist ein flatterndes Rosenblatt,
Vom Wind in die Weite geführet;
Humor ist – was man niemals hat,
Sobald man's definieret."
____________________________________
Humor
A sétapálcás nyárspolgár feje
Panasszal volt terhelve bőven;
Ezüst gombjára támasztotta le,
Miközben ezt kérdezte tőlem:
„Világot ver fel egy lármás botor,
És örvend ő minden dolognak…
Mondd hát meg nékem, hogy mi a ’Humor’,
S akik kacagnak – min kacagnak?
Mert vihorásznak folyton, hallom én,
De kérdezem: most jók – vagy rosszak?
Van törvény számon kérni, mely kemény,
Vagy tisztelői ők a jognak?”
És szóltam így, ráncolva homlokom:
„Ha bosszant ez – elmagyarázom…
Figyelj szavamra, gondold át nagyon,
És súlyozzál köztük, barátom!
Humor, ha napsugár nyalábja
Egy vén kopasz fején megcsillan;
Humor, ha tojáshéj szilánkja
Verébfiók popóján villan.
Humor a kékvér méltósága
Alantas kérdezőket hallván;
Humor a gyászcsokor virága
A nevető örökös karján.
Humor az elefánt-tánc, hogyha
Kecskék akolján porzik végig;
Humor a bokron pók hálója,
Amelyben kis bogárkák végzik…
Humor egy szikra is tud lenni,
Mely szíveket gyújt lázas éjen;
Humor egy édes „Nem, nem, semmi!”
A kedves orca-gödröcskékben.
Humor egy útjelző, ha téves,
Törött vagy már olvashatatlan;
Humor egy ördög, aki kényes
Angyalka volt biztosan hajdan.
Humor egy falevél szerintem,
Ha nem tud szél nélkül leválni;
Humor, ha épp, akinek nincsen,
Az szeretné definiálni!”
* * * * *
8 hozzászólás
Nagy érdeklődéssel várom Attila és Tóni követő fordításait!
Szabad a kesztyű…
1.Üdvözlöm, hogy első fordításokat teszel fel németből is.
2.Ha hibátlannak találom valamelyiket, gratulálni fogok.(Ez még nem ilyen.)
3.Ha érdekelni fog valamelyik első fordításod, én is megpróbálom lefordítani.
vagy sikerül majd jól, vagy nem.
4.Segít a szakirodalom,
Sajnos, ez nagy birodalom…
5. Ami ettől sokkal „sajnosabb”: beteg, fáradt és öreg ember vagyok…
1. Köszönöm szíves üdvözleted, nem volt gond az első fordítás. Olyat választottam…
2. Nem hibátlan, csak jól visszaadja a lényeget…
3. Remélem, ez a vers érdekelni fog, már csak a kesztyű miatt is… :))
4. Puskázásnak is lehetne nevezni, de nem tilos. Tanulni lehet belőle…
5. Ez bizony valóban "sajnos"… Sok pihenést és jobbulást kívánok! Az életkorunk – kivédhetetlen…
Utolsó versszak:
Humoros – ha csattog rózsalevél,
Holott szél lágyan űzi;
Humoros – hogy kiben nem él,
Akarná szóba fűzni. vagy Akarná mellre tűzni.
SZBA
Én valahogy így éreztem a nyerset:
Humoros, ha a rezgő/reszkető rózsalevél
A szél által a messzeségbe jut.
Humoros, ha az ember definiál(tat)ni akar olyasmit,
Amivel soha nem rendelkezett…
Talán így pontosabb, csak a POÉN, a humor sikkad el benne teljesen!
Mert végső soron mindegy, milyen levélről van szó, és ha messze viszi a szél, abban sincs semmi humor…
De ha már reszket (a hidegtől), miért nem hullik le magától? A szelet várja???
Kedves Dávid!
A német versek keresése közben és is olvastam Presber e versét, de egyáltalán semmi érzés nem hajtott arra, hogy átfordítsam és nem fogom. Annak ellenére tetszik a te fordításodnak, az utolsó két sora:
"Humor, ha épp, akinek nincsen,
Az szeretné definiálni!""
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nem csodálom, hogy nem ingerelt fordításra ez a vers. Hirtelenjében nem emlékszem, fordítottál-e magyarra humoros, vicces, tréfás, megmosolyogtató verseket. Valószínűleg a humor nem a te műfajod, de talán a svájci élet nehézségei ebben közrejátszanak. Igen, éppen az a filiszter, az az ezüstpálcás nyárspolgár érdeklődött a humor mibenléte felől, akinek nem lehetett humorérzéke, és alighanem le is nézte azokat, akiknek van… Azért nagyon jól ráéreztél a Schlusspoen-ra, és örülök annak, hogy legalább az tetszett!
Én imádom a vidám verseket, mert fiatalítanak, bizakodóbbá tesznek, gyógyítanak, ápolják a humorérzéket, és másokat is szórakoztatnak, nem csak önmagamat. És nekem mások is fontosak! Gondold meg…
Üdv: Dávid
Humor, amivel nem rendelkezel,
Mihelyst meg akarod határozni mibenlétét…