Hová siettek el rohanva mind a boldog évek,
lebegve madzagán a hófehér ruhák keringtek,
ahol még súlya volt a mondatokba szőtt szavaknak,
ha tán tudod, derék barát, no mondd, hová szaladtak?
Minő konok vihar cserezte ily keményre arcunk,
az álmainkra mily komor világ keserve áradt,
talán hatalmas Istenünk a bűneinkre ráunt,
apasztva víg erőnk, lohasztva tengerén a vágyat?
Szerelmi vallomásaink csupán hamiskodások,
hazug varázsuk íme, hull az őszülő fejünkre,
vagy ez csupán a régi vétkeink csiholta átok,
amely kivédhetetlenül nyakunkba ült örökre?
De még talán a balga lelkeink kimenthetőek,
tavaszra égi langy esők megint fehérre mossák,
s a lét zsinórzatán, miként fehér ruhák, keringnek,
szerelmeink a május éjszakákra visszakapják.
8 hozzászólás
Kedves Imre! Szerintem nagyon jó vers! Elismerésem. Üdvözlettel. santiago
Köszönöm, kedves santiago.
Kedves Imre!
Bünhödéseinket talán a
a beismerések tisztára mossák.
Gratulálok egyéni.ötletes írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Örülök, hogy olvastad, kedves sailor.
Tartalmában is gyönyörű vers. Csupa ritmus. Páros,-félrím és keresztrímes versszakokkal.
Gratulálok!
deb
Köszönöm, kedves Deb.
A kedvenceim az ilyen versek, kicsit titokzatos, kicsit r?gies. Fantasztikus.
Örülök, hogy tetszik, kedves Adnyra.