Haragom, világok haragja,
Feszülj velem világok karja,
Elmémet kínok tengere eszi,
Eszi, s majdan lassan megemészti.
Hatalmas tengerár jöjj velem,
S zúgjunk az ében tengeren,
Háborogj a mélységekkel,
S tükrözd érzéseimmel.
Mily fájdalmas élni a léttel!
Egész életem feladni egy nemes,
Célért feltenni kegyes,
S létem kedves lenne,
Ha minden célom, s tervem szerint menne.
2 hozzászólás
Kedves Samuel!
Teljesen át tudom érezni, amit mond. Pár kifejezésen és néhány vessző-elhelyezésen még javítanék, de ennek ellenére tetszik a verse. Gyakran gondolkodok én is így.
Faddi Tamás
Nagyon köszönöm a kommentet és az értékelést :). Ezen kívül nyugodtan tegeződjünk, ha gondolod, ugyanis kb. azonos korúak lehetünk. Néhány versemet úgymond nem normál körülmények között költöttem, ebből követkzőleg nem akartam javítani utólag rajtuk markánsan, hogy idézzem akkori állapotomat. A "Szerelmesen" c., hamarosan megjelenő versemet pl. 12 évesen alkottam