***
Ha hallanál engem csengő pohár mellett,
Hogy tudom gúnyolni az igaz szerelmet,
Bánatos sziveken hogy' tudok nevetni:
Megbánnád, hogy egykor ugy tudtál szeretni.
***
De ha látnál otthon, bús éji magányba'
Hányszor megsiratlak, emléked is áldva:
Elhamvadt szerelmed föllágolna újra,
És zokognál hosszan, keblemre borulva.
***
Sajó Sándor 1868 – 1933
***
***
Wenn du mich hören könntest
***
Wenn du mich hören könntest, am klingelnden Glas,
wie kann ich lachen über die Liebe zum Spaß?
Über den traurigen Herzen auch lachen kann:
Würdest es bereuen, dass du so geliebt hast.
***
Doch wenn du mich sehen würdest im dunklem Nacht,
wie oft schon in Bett weinend dich gesegnet hab:
Deine alte Liebe würde sich entzünden,
‘d schluchzend an meiner Brust vergessen die Sünden.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Micsoda őszinteség árad ebből a versből. Nem sokan merik kimondani: "ha hallanál engem…."
Köszönöm, kedves Tóni, hogy föltetted ezt a verset is!
Szeretettel: gleam
U.i.: Hogy vagy a műtét után?
Köszönöm a kérdésedet, minden nap kicsit jobban, az orvos megelégedett csak én vagyok türelmetlen…üdv Tóni…