Kéjpalotát emelt a kán
Egy xanadui hegy fokán
Hol a szent folyó, a nagy Alph
A naptalan tengerbe tart
Vak barlangokon át
Kétszer öt jókora mérföld
Virágzó, termékeny aranyföld
Bódító, vad illatokkal telt kertek
A tűznek ellenálló smaragdzöld fák
Időtlen öreg őserdőségek
Napfény által át nem járt zöld világ
Ám lent egy éjsötét szakadék mélyén
A palotától messzi, cédrusos domb alatt
vad táj, átlátni nem lehet sötétjén
túl a fogyó hold halk, halovány fényén
démonok ajkán zengtek fel súlyos szavak!
Mintha a föld lélegzetre fakadt volna
Szállt fel a mélységből az őrület hangja
Forrás tört fel a kénköves pokolból
A lét, a lég vörös színben lángolt
S egyszerre fagyott a mindenség jéggé
S lett a táj a démoni sötétséggé
Táncra perdültek a hegyek sziklái
Kigyúltak a tűzkatlanok szikrái
A buja örömpalota remegett
Őrült módján hömpölgyött a szent folyam
Mint ki a önként a végzet felé rohan
Elnyelték az élettelen tengerek
S a távolból meghallotta a Kubla kán
Az ősök háborút jósóló dalát!
Az örömdóm hosszú árnyéka
Vad hullámokon úszott tova
Zengett a forrás muzsikája
Táncoltatva a barlangokat
S aki ott volt, láthatta a csodát
Jégtermekkel telt napfénypalotát!
Álmomban valaha láttam
Egy gyönyörű szűzleányt
– Abesszínia szülötte –
Kis kezében lanttal zengte
Az Abora-hegy dalát
Hacsak felidézhetném
álomszép énekét
kigyúlna lelkem mélyén a fény
s én zengeném a zenét
mi újra felépíti
a jégtermes fénypalotát
s ki meglátja, majd hirdeti
kiáltozván: Vigyázz! Vigyázz!
Nézd tűzszemét, nézd szélhaját!
Előtte félvén, térden állj
S alázattal hunyd le szemed
Mert ő máson nem élt sosem
Csak mennyei ambrózián!
Eredeti angol szöveg:
Kubla Khan
In Xanadu did Kubla Khan
A stately pleasure-dome decree :
Where Alph, the sacred river, ran
Through caverns measureless to man
Down to a sunless sea.
So twice five miles of fertile ground
With walls and towers were girdled round :
And there were gardens bright with sinuous rills,
Where blossomed many an incense-bearing tree ;
And here were forests ancient as the hills,
Enfolding sunny spots of greenery.
But oh ! that deep romantic chasm which slanted
Down the green hill athwart a cedarn cover !
A savage place ! as holy and enchanted
As e'er beneath a waning moon was haunted
By woman wailing for her demon-lover !
And from this chasm, with ceaseless turmoil seething,
As if this earth in fast thick pants were breathing,
A mighty fountain momently was forced :
Amid whose swift half-intermitted burst
Huge fragments vaulted like rebounding hail,
Or chaffy grain beneath the thresher's flail :
And 'mid these dancing rocks at once and ever
It flung up momently the sacred river.
Five miles meandering with a mazy motion
Through wood and dale the sacred river ran,
Then reached the caverns measureless to man,
And sank in tumult to a lifeless ocean :
And 'mid this tumult Kubla heard from far
Ancestral voices prophesying war !
The shadow of the dome of pleasure
Floated midway on the waves ;
Where was heard the mingled measure
From the fountain and the caves.
It was a miracle of rare device,
A sunny pleasure-dome with caves of ice !
A damsel with a dulcimer
In a vision once I saw :
It was an Abyssinian maid,
And on her dulcimer she played,
Singing of Mount Abora.
Could I revive within me
Her symphony and song,
To such a deep delight 'twould win me,
That with music loud and long,
I would build that dome in air,
That sunny dome ! those caves of ice !
And all who heard should see them there,
And all should cry, Beware ! Beware !
His flashing eyes, his floating hair !
Weave a circle round him thrice,
And close your eyes with holy dread,
For he on honey-dew hath fed,
And drunk the milk of Paradise.
1 hozzászólás
ha összehasonlíthatnám…