Elsodort az őszi szél.
Mint egy pille gondolat
röppentél karomból el,
sárga sálad itt maradt
büszke ívű híd alatt.
Énekelt a vén folyó.
Játékos hullámokon
azt üzente, élni jó,
másra várni nincs okom…
vagy csak én így gondolom.
Fent egy drótdarab feszült.
Nem tudom, mi célja volt,
színezüst fényével ült
rajt' a tiszta arcú hold,
s hallottam, ahogy dalolt,
lent a kockaburkolat
sok száz, sorba rendezett
nézőként a múltamat,
körberajzolt énemet
színdarabként nézte meg.
Hold, folyó és kockakő,
sárga sál, hideg selyem…
érzem lassan eltűnő
érintésed szívemen.
Körbe zár a végtelen.
20 hozzászólás
Kedves Aléb!
Csak úgy röppennek a ritmusok
kedves, kicsit játékos hangulatú versedben.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Szervusz aLéb!
A sárga, egy ritkán használt szín, a dal is különleges. Nagyon illik hozzá a hideg selyem, mögötte pedig az elhaló fájdalom, majd egy körbe rajzolt érzelem.Szép !
Szeretettel:Selanne
Selanne, köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
aLéb
Kedves Aléb!
Úgy hiszem azt a "sárga sálat" sosem fogod felejteni, hogyan is tudhatnád, ha dalban mondod el. Méghozzá milyen szépen. Kicsit bánatosan.
Barátsággal Panka!
Kedves Aléb!
Gyönyörű a versed, de nagyon szomorú. Még friss a veszteség és még nem szelidült egy távoli szép emlékké. Persze lehet, hogy csak én gondolom így.
Barátsággal:Margó
Szia aLéb!
Lesegetem is titokban a fortélyokat! 
Szívfájdítóan gyönyörűséges ez a vers! Pár rövid szakasz, s annyi minden benne, hogy kis híján sárga irigységbe estem.
Egy érdekesség, saját felfedezés: ahogy a teljes képre néztem tágult pupillával, világítottak a következő sorok, önálló életre keltek a szememben:
"Elsodort az őszi szél.
Énekelt a vén folyó.
Fent egy drótdarab feszült.
Körbe zár a végtelen."
Szerintem ezek a biztos pontok a versben. (Lehet, hogy tévedek.)
Abban viszont nem, hogy van itt mit tanulnom!
Szeretettel: Kankalin
Kolosszálisan fájó, amikor valami szép véget ér.
S mintha csak egy színdarab vagy egy álom lett volna, amit mások is láttak.
S reményünk, hogy ha feleszmélünk, minden úgy megy tovább!
Nagyon elgondolkodtató!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Jó érzéssel olvastam a versedet. Csak úgy sodort magával, a könnyedsége, annak ellenére, hogy itt-ott kiérződik egy kis seb, ami talán maradt az egész után. Én leginkább ebben a két sorban látom a fájdalmadat: "rajt' a tiszta arcú hold, s hallottam, ahogy dalolt," – még akkor is, ha a szavak más értelműek.
Egyébként remek a befejezése is.
Szeretettel: Kata
Panka, jól látod, ez egy ilyen vers.
aLéb
Kedves Margó, köszönöm, hogy olvastál. A vers tartalmát tekintve valóban fel nem dolgozott veszteség sárga sálban manifesztálódott fájdalma.
aLéb
Szia Kankalin!
Köszönöm szépen a véleményed! Igen, azok a képek, amiket felsoroltál, kapcsolják a verset a valóságos világhoz, szélesen vett környezethez úgy, hogy cselekvéseik a versben szereplő személyhez kapcsolják ezeket a környezeti elemeket. De ez inkább technikai magyarázat, szerintem, és verseidet olvasva, téged saját beállítottságod, szenzibilitásod "állított" ezekre a sorokra.
Örülök, hogy tetszett a vers, és találtál benne valamit :-).
aLéb
Köszönöm Fél-X. Örülök, hogy átment az érzés.
aLéb
Kata, örömmel láttalak itt a versnél. Azt külön köszönöm, hogy találtál benne olyan sorokat, amik a vers érzelmi töltését meghatározzák.
aLéb
Gyönyörű!!!!!!
Úgy tudsz hatni az olvasóra verseiddel, mintha ő maga
lenne az, akivel megtörténnek a dolgok.
Ezt a fájdalmasan szép versedet olvasva azt éreztem,
mintha nekem énekelne a vén folyó.
Köszönöm a csodás perceket.
Zsike, köszönöm szépen a látogatásodat!
aLéb
Szia! Mint egy visszatérő látomás, ami akarva-akaratlan belénk villan, olyan ez a vers.
Ismerős az érzés, mikor mindenről egy valami/valaki jut eszünkbe. No, hát tetszett
Hanga
Szia Hanga, örülök neked! Igen, kicsit játékosan, de makacsul bennünk élően, együtt egy látszólag jelentéktelen tárggyal, elválaszthatatlanul..
Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Szia aLéb!
Elolvastam jó-pár régebbi versedet. Némelyik csiklandoz, némelyik simogat, némelyik odaüt, de nem találtam olyant, ami ne váltott volna ki érzelmet belőlem.
Nagyra tartom a tehetséged, és köszönöm, hogy olvashattam a verseidet.
Üdv:
Millali
Millali, köszönettel én tartozom. Örülök, hogy olvastál, és annak külön, hogy a régi verseimből is olvastál. Mégegyszer köszönöm, hogy olvasol.
aLéb