Elsodort az őszi szél.
Mint egy pille gondolat
röppentél karomból el,
sárga sálad itt maradt
büszke ívű híd alatt.
Énekelt a vén folyó.
Játékos hullámokon
azt üzente, élni jó,
másra várni nincs okom…
vagy csak én így gondolom.
Fent egy drótdarab feszült.
Nem tudom, mi célja volt,
színezüst fényével ült
rajt' a tiszta arcú hold,
s hallottam, ahogy dalolt,
lent a kockaburkolat
sok száz, sorba rendezett
nézőként a múltamat,
körberajzolt énemet
színdarabként nézte meg.
Hold, folyó és kockakő,
sárga sál, hideg selyem…
érzem lassan eltűnő
érintésed szívemen.
Körbe zár a végtelen.
20 hozzászólás
Kedves Aléb!
Csak úgy röppennek a ritmusok
kedves, kicsit játékos hangulatú versedben.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Szervusz aLéb!
A sárga, egy ritkán használt szín, a dal is különleges. Nagyon illik hozzá a hideg selyem, mögötte pedig az elhaló fájdalom, majd egy körbe rajzolt érzelem.Szép !
Szeretettel:Selanne
Selanne, köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
aLéb
Kedves Aléb!
Úgy hiszem azt a "sárga sálat" sosem fogod felejteni, hogyan is tudhatnád, ha dalban mondod el. Méghozzá milyen szépen. Kicsit bánatosan.
Barátsággal Panka!
Kedves Aléb!
Gyönyörű a versed, de nagyon szomorú. Még friss a veszteség és még nem szelidült egy távoli szép emlékké. Persze lehet, hogy csak én gondolom így.
Barátsággal:Margó
Szia aLéb! 🙂
Szívfájdítóan gyönyörűséges ez a vers! Pár rövid szakasz, s annyi minden benne, hogy kis híján sárga irigységbe estem. 🙂 Lesegetem is titokban a fortélyokat! 🙂
Egy érdekesség, saját felfedezés: ahogy a teljes képre néztem tágult pupillával, világítottak a következő sorok, önálló életre keltek a szememben:
"Elsodort az őszi szél.
Énekelt a vén folyó.
Fent egy drótdarab feszült.
Körbe zár a végtelen."
Szerintem ezek a biztos pontok a versben. (Lehet, hogy tévedek.)
Abban viszont nem, hogy van itt mit tanulnom! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kolosszálisan fájó, amikor valami szép véget ér.
S mintha csak egy színdarab vagy egy álom lett volna, amit mások is láttak.
S reményünk, hogy ha feleszmélünk, minden úgy megy tovább!
Nagyon elgondolkodtató!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Jó érzéssel olvastam a versedet. Csak úgy sodort magával, a könnyedsége, annak ellenére, hogy itt-ott kiérződik egy kis seb, ami talán maradt az egész után. Én leginkább ebben a két sorban látom a fájdalmadat: "rajt' a tiszta arcú hold, s hallottam, ahogy dalolt," – még akkor is, ha a szavak más értelműek.
Egyébként remek a befejezése is.
Szeretettel: Kata
Panka, jól látod, ez egy ilyen vers.
aLéb
Kedves Margó, köszönöm, hogy olvastál. A vers tartalmát tekintve valóban fel nem dolgozott veszteség sárga sálban manifesztálódott fájdalma.
aLéb
Szia Kankalin!
Köszönöm szépen a véleményed! Igen, azok a képek, amiket felsoroltál, kapcsolják a verset a valóságos világhoz, szélesen vett környezethez úgy, hogy cselekvéseik a versben szereplő személyhez kapcsolják ezeket a környezeti elemeket. De ez inkább technikai magyarázat, szerintem, és verseidet olvasva, téged saját beállítottságod, szenzibilitásod "állított" ezekre a sorokra.
Örülök, hogy tetszett a vers, és találtál benne valamit :-).
aLéb
Köszönöm Fél-X. Örülök, hogy átment az érzés.
aLéb
Kata, örömmel láttalak itt a versnél. Azt külön köszönöm, hogy találtál benne olyan sorokat, amik a vers érzelmi töltését meghatározzák.
aLéb
Gyönyörű!!!!!!
Úgy tudsz hatni az olvasóra verseiddel, mintha ő maga
lenne az, akivel megtörténnek a dolgok.
Ezt a fájdalmasan szép versedet olvasva azt éreztem,
mintha nekem énekelne a vén folyó.
Köszönöm a csodás perceket.
Zsike, köszönöm szépen a látogatásodat!
aLéb
Szia! Mint egy visszatérő látomás, ami akarva-akaratlan belénk villan, olyan ez a vers.
Ismerős az érzés, mikor mindenről egy valami/valaki jut eszünkbe. No, hát tetszett 🙂
Hanga
Szia Hanga, örülök neked! Igen, kicsit játékosan, de makacsul bennünk élően, együtt egy látszólag jelentéktelen tárggyal, elválaszthatatlanul..
Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Szia aLéb!
Elolvastam jó-pár régebbi versedet. Némelyik csiklandoz, némelyik simogat, némelyik odaüt, de nem találtam olyant, ami ne váltott volna ki érzelmet belőlem.
Nagyra tartom a tehetséged, és köszönöm, hogy olvashattam a verseidet.
Üdv:
Millali
Millali, köszönettel én tartozom. Örülök, hogy olvastál, és annak külön, hogy a régi verseimből is olvastál. Mégegyszer köszönöm, hogy olvasol.
aLéb