Sárga fényképek, leletek

Háborúk előtt
egykor voltak
mosolyognak,
felém integetnek,
mintha léteznének,
de csupán szép emlékű
lidérc – süllyedékek;
mi én is leszek egykoron,
több millióéves üledékben
zárványként majd saját
magamat veszem körül.

Kései utódom megtalál,
leletemnek, ősének örül,
s nem gondol rá, hogy
a kövesedés törvénye
szerint, majdan ő is
megkövül, hacsak nem
lesz kegyes hozzá a kor,
s marad mi születése előtt volt:
egy maréknyi csillagpor.