Elsülyedt hajó
Sirályok sírva csapongnak
Kéklő vizek felett.
Siratva a mélybe sülyedt
Veszendő kincseket.
Hajókat, melyek az árral
Büszkén daczoltanak,
S koporsóként feküsznek
Korall-fejfák alatt.
Haj, büszkén indula útnak
Egykor az én hajóm,
Mintha a vészbe’, viharba’
Gyönyörűsége vón.
Túlzengte ujjongva az orkánt
Födélzetérül a dal . . .
S hogy végre mégis győzött
A romboló vihar!
S most minden fényes álom,
És minden drága remény,
A roncs hajóba’ pihennek
Az óczeán fenekén.
Egy dalfoszlányt felettük
El-el kap a szél, az ár.
A tengeren így siratja
A kincseket a sirály.
Sas Ede: 1869 – 1928
Gesunkener Schiff
Die Möwen flattern so weinend
über blauen Wassern.
Weinend nach versunkenen Schatz
in dem tiefe Nassen.
Schiffe, die mit der Flut kämpften
widersetzten sich stolz,
jetzt liegen unten als Särge
an dem Korallenkopf.
Hey, du wärst auch stolz auf dem Weg
einmal damals mein Schiff,
als in der Gefahr und im Sturm,
ein wunderschöner Griff.
Über sang jubelnd der Wirbelsturm
am Oberdeck des Schiffs,
aber schließlich doch gewonnen hat,
der Wildheit des Sturmgriffs!
Und jetzt alle strahlender Traum
und jede kostbare Hoffnung,
alle ruhen in dem Schiffswrack,
unten an Ozeans Grund.
Ein Lied Ausschnitt über ihnen,
weht der Wind so spröde.
So beweint halt über dem See,
die Schätze der Möwe.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Talált, süllyedt. Ezt én is írhattam volna, saját életem hajójáról.
“S most minden fényes álom,
És minden drága remény,
A roncs hajóba? pihennek
Az óczeán fenekén.”
Remek sorok.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…