Sátánszemei kopognak
lelkemnek vadóc ösvényén,
szelíd ujjai zokognak
érzelmeimnek tengerén.
Rabol és a tűz elé vet,
szívemből szerzi meg étkét,
érint, s a magasba reptet,
vérbe rejtem minden vétkét.
Szakadásig kínoz engem,
testem békéjével játszik,
égessen mindaddig engem,
míg meztelen lelkem látszik.
5 hozzászólás
Nagyon jó… "szelíd ujjai zokognak"… Ha szabad kérdeznem milyen érzelem inspirált? 😛
Jajj Andika! Ez elég ellentmondásos…
Azért teljesűljön a kívánságod!:)
Nagyon szép lett írásod!
Kedves Andika!
A vadóc karmaitól félhetnek azok a sátánszemek. A szavakkal ügyesen bánsz,
A 3. versszakban a kétszeres "engem" helyett szerintem, így szebb lenne:
"Szakadásig kínoz engem,
testem békéjével játszik,
égesse mindaddig lelkem,
míg meztelen énem látszik."
ali baba
Vajon ki nézhet téged ezekkel a sátáni szemekkel? 🙂
Szia Andika. Rémséges képek, remek kivitelezés. Azért ali babának igazat adok.:)
Gratulálok: Colhicum