Így hát, a magam útját
Járom tovább!
Adjatok erőt,
Hogy feldolgozzam a traumát,
Mert nincsen, kinek elsírjam búmat,
Bánatomat.
Remélem, van túlvilág
És onnan egyengetitek az utam tovább.
Vannak ugyan barátaim,
De azok nem pótolhatják a szüleim.
Nem álltak ott mellettem,
Mikor az első lépésem, megtettem.
Apám tizenöt éve a föld alatt nyugszik
Most anyu reá fekszik.
Örök nyugalomra térnek együtt
Újra fogják majd a másik kezét,
Melegítik egymás szívét.
Nézik majd, hogy egyengetem az életem,
Amikor csak tehetem.
Szeretlek titeket,
Sosem feledlek el Benneteket,
És köszönöm, hogy felneveltetek!
10 hozzászólás
Kedves Eddie!
Erőt, sok-sok erőt ahhoz, feldolgozd a veszteséget!
Üdvözlettel:Selanne
Szia!
Köszönöm, remélem rendbe jövök idővel. Állitólag az idő minden sebet begyógyít!
Eddie
Kedves Eddie!
Fogadd őszinte részvétemet. Tudom, nehéz most, de hidd el akit szeretünk az mindig velünk marad. Vigyáznak ránk onnan fentről. Szépen emlékezel meg róluk.
Szeretettel Panka!
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet. Ez egy elismerés részedről, h jó munkát végeztem!
Eddie
Kedves Eddie!
Egy méltó emlékezés a szüleidre. Én biztos vagyok benne te megfogod találni az utadat az életedben, ezt megmutattják eddigi verseid. Egy idézet Gyilkos elmék c. filmböl:
"Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel – hogy megóvja magát – szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad."
Én tudom. Apámat hét éves koromban anyápat pedig harmincnégyéves voltam amikor elvesztettem, de a seb még mindig megvan, de különössen akkor nagyon fáj, amikor minden évben otthon kimegyünk a temetőbe.
üdv Tóni
Szia:)
Apukámat én 6 éves koromban vesztettem el, akkor még nem tudtam felfogni, hogy apu miért nem jön haza sosem. Most értettem meg, hogy akkor valójában mi történt a családban, miért sírtak a családtagjaim. Anyunak mondtam mindig " hozzuk haza aput, mert hiányzik", anyu válasza ez volt" nem lehet Edina, fogadd el, apu már nem jön haza többet". Féltem bemenni a szobába egyedül, ha bejött valaki velem nem volt baj, de ha kiment akkor kirohantam, emiatt is maradtam vissza ovodában egy évet. Remélem a sebeimet begyógyítja az idő majd… de addig marad a gyász.
üdv: Eddie
Kedves Eddi!
Nehéz napjaidat kötötted csokorba a verseddel ami – mint szabadvers – igazán megállja helyét, s csak dicsérendő, hogy ilyen lélekjelentéttel tudtad elmondani nekünk. Szülők elvesztése mégidősebb korban is lesujtó, hát még mint Neked, aki fiatalon búcsúzott el tőlük. Erős akarattal tartod magad, s viseled ezt a "keresztet". A szülők onnan is vigyáznak mindig Rád, azt ne feledd. Írd ki nekünk a bánatodat, itt sokan szeretünk, és jó úton haladsz, ha írással foglalkozol.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Köszönöm az együttézésedet, meg a hozzászólásodat is. Megsúgom neked, hogy ezt kissé pityeregve írtam, de amint látom elnyerte a tetszését mindenkinek. Lesz egy kis idő mire feldolgozom a dolgokat, idővel rendbe jövök.
Eddie
Szia!
Szépen megemlékeztél az elhunyt szüleidről.
Tudom, szinte lehetetlen feldolgozni ezt a traumát, én mégis erőt és kitartást kívánok neked a jövőre nézve!
Teljesen soha nem halnak meg, mert ott élnek a szívedben, és most már ebben a versben is, amelyben méltó emléket állítottál nekik.
Bátor és nemes gesztus volt ez a részedről, és a végeredmény is igen jól sikerült.
Üdv.:Tamás
Szia!
Ami pozitv számomra ebben az egész traumában, hogy ez vers el fog hangzani a temetésen, a pap fogja felolvasni. Én nem tudnám felolvasni sajnos, így rá jutott a választás. Köszönöm, hogy benéztél!
Eddie