Magamba szállok, mint egy lélekbúvár
Dolgaim számolom, hogy rám még mi vár
Nem alkottam sokat, de nekem ez is öröm
Akkor is, ha megcsappant a baráti köröm
Kihozni a jóból az összes jót
Akkor is, ha lelkemben hordom a béklyót
Magam életét élem, viselem bélyegét
Lassan gyógyítom, kezelem hegét
4 hozzászólás
Kedves Bűvölet!
Az emberi egyszerűség titka, mindig ha az ember maga marad. Nagyon sokan az életben próbálnak azok lenni amik szeretnének, és ha észreveszik a báráti kőrben, hogy azoknak ez tetszik, akkor még jobban elkezdik azt a szerepet játszani, ami a másoknak megfelel, és évek multávak megkérdezik önmaguktol, mért nincsennek nekem régi ismerőseim, miért hagynak el mindannyian egy idő után, De még akkor sem látja be, az igazi oka az, hogy észrevették ő nem őszinte, és mert egy szép napon mindenki kiesik a szerepböl, és ez vele is megtörtént,a vége pedig a kapcsolatok végét jelentette. Az embernek "maga" maradni nem mindig könnyű, de hosszú távon az egyedüli lehetőség, megbecsülve lenni.
Üdv Toni
Nagyon szimpatikus gondolatok! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
A barátok sokszor pillanatok alatt eltűnhetnek mint a kámfor.
"A legnagyobb cél pedig itt-e földi létben ember lenni mindig, minden körülményben"
A lélek gyógyulni képes hiszel benne biztosan.
Szeretettel:Selanne
Nagyon emberi gondolatokat írtál le rövid soraidban. Versed utolsó sora magányosságot takar, ha jól érezem.
Szeretettel: Kata