Ez egy kavics – én is lehetnék.
Ez a kezem – lehetne Istené.
Meglendítem…
A kavics röpül,
a víz csobban,
hullámok indulnak el.
Várok…
A tükör lassan elsimul;
semmi nyom.
Lehettem volna én is,
s a kéz az Istené.
…
Csak egy kavics volt.
Micsoda példázat! remek és szépséges filozófia, bölcselet.
Azon gondolkodám, hogy mi lett volna, ha nem rakod keretbe a hasonlatokat, azaz, ha vagy csak az elején, vagy csak a végén alkalmazod, azaz melyik a hatásosabb.
Ez persze csak egyéni továbbgondolás, semmit nem von le versed értékéből.
Mindenképpen öröm számomra, hogy verseim továbbgondolásra késztetnek. Én nem tudnám megítélni, hogyan lenne jobb. Én ebben a formában érzem egésznek. Igazából nem keretnek szántam, ami végül is azzá lett. Ez a vezérgondolat, és az ösztönös ismétlésben nyomatékot kap. Azt mutatja, hogy a kő eldobása előtt, majd a tükör kisimulása után is ugyanarra gondol az emberlény, akinek a szavait olvassuk. Vagyis a perspektívája azután sem változik, miután a kő nyomtalanul eltűnik. Továbbra sem érzi magát többnek egy kavicsnál, tudja, ő is így fog eltűnni egyszer. Nem érez különbséget.
Talán csak egy kavics, Sas! Egy csobbanás, már sima megint a víztükör, mintha meg sem történt volna. De vajon nincs-e valahol feljegyezve minden kő és minden csobbanás? Baráti üdvözlettel: én
Érdekes tapasztalat, hogy a "Semmi nyom" téged Szabó Lőrinc versére emlékeztetett. Hízelgő is persze. Dsuang Dszi volt a lepke… én vagyok a kavics… vagy mindannyiunkat csak álmodnak… mint Szabó versében… Talán néha filozofikus hangvételűek a verseim, bár sohasem szánom őket annak.
Örömmel láttalak!
Ez olyan, jó kis, filozófikus, nekem való vers.
Átgondoltam, és sok minden eszembe jutott.
Címszavakban.
Ez egy vers – én is írhattam volna.
Vigyázat röpül.
"Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?"
Ez a versre is igaz.
Ölni nem tud ugyan, de a hullámok, amit kelt az olvasóban, vitathatatlanok.
Bödönhöz csatlakozva, van az a bizonyos Akascha krónika, ahol minden jegyezve van.
De azt nem rég tudom, hogy törölve is lehetnek belőle dolgok.
Steiner azt írja.
"A kőzetek, az isteni bölcsességből eredő fájdalmak megtestesülései. A növények az isteni erkölcsiség és hűség teremtményei. Az állatok darabokra tört isteniség."
Rudolf Steiner
Azt is olvastam, hogy mi emberek, az ásványok szintjén vagyunk.
Bocsáss meg, de nem bírtam magammal, hogy, ha már eszembe juttattad, le ne írjam őket.
Nem baj, ha nem bírsz magaddal. Hiszen veled senki nem bír, miért éppen te lennél az, aki bír veled. (Na, eztet jól megaszondtam.) 🙂
Fejtegetéseidet mindig szívesen és tanuló szemmel olvasom. Most leginkább az ragadott meg: "az állatok darabokra tört isteniség". (Igaz vagy sem, de nagyon találó.) Elgondolkodtattál.
Köszönöm figyelmedet, szavaidat, gondolataidat.
Tudod, hatalmas dolog számomra, hogy valaki találkozik egy új dologgal, és az én versem jut az eszébe. Nem is tudnám elmondani, mekkora élmény ez nekem.
Megyek és megnézem.
12 hozzászólás
Micsoda példázat! remek és szépséges filozófia, bölcselet.
Azon gondolkodám, hogy mi lett volna, ha nem rakod keretbe a hasonlatokat, azaz, ha vagy csak az elején, vagy csak a végén alkalmazod, azaz melyik a hatásosabb.
Ez persze csak egyéni továbbgondolás, semmit nem von le versed értékéből.
üdv: Grey
Üdvözletem, Gergely!
Mindenképpen öröm számomra, hogy verseim továbbgondolásra késztetnek. Én nem tudnám megítélni, hogyan lenne jobb. Én ebben a formában érzem egésznek. Igazából nem keretnek szántam, ami végül is azzá lett. Ez a vezérgondolat, és az ösztönös ismétlésben nyomatékot kap. Azt mutatja, hogy a kő eldobása előtt, majd a tükör kisimulása után is ugyanarra gondol az emberlény, akinek a szavait olvassuk. Vagyis a perspektívája azután sem változik, miután a kő nyomtalanul eltűnik. Továbbra sem érzi magát többnek egy kavicsnál, tudja, ő is így fog eltűnni egyszer. Nem érez különbséget.
Köszönettel: Laca 🙂
Talán csak egy kavics, Sas! Egy csobbanás, már sima megint a víztükör, mintha meg sem történt volna. De vajon nincs-e valahol feljegyezve minden kő és minden csobbanás? Baráti üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Én őszintén remélem, hogy igen. Gondolatod eltalált, és örülök neki.
Baráti üdvözlettel: én is 🙂
Kedves László!
Volt egyszer egy lepke, élt egyszer egy Dsuang Dszi…
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Érdekes tapasztalat, hogy a "Semmi nyom" téged Szabó Lőrinc versére emlékeztetett. Hízelgő is persze. Dsuang Dszi volt a lepke… én vagyok a kavics… vagy mindannyiunkat csak álmodnak… mint Szabó versében… Talán néha filozofikus hangvételűek a verseim, bár sohasem szánom őket annak.
Örömmel láttalak!
Szeretettel: Laca 🙂
Mindenképp jobb a te "kő" versed
Szia, Andi!
Örömmel látlak "kő-versemnél", de minél jobb? Kissé most tájékozatlan vagyok.
Üdv: Laca 🙂
Szia, Fekete Sas!
Ez olyan, jó kis, filozófikus, nekem való vers.
Átgondoltam, és sok minden eszembe jutott.
Címszavakban.
Ez egy vers – én is írhattam volna.
Vigyázat röpül.
"Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?"
Ez a versre is igaz.
Ölni nem tud ugyan, de a hullámok, amit kelt az olvasóban, vitathatatlanok.
Bödönhöz csatlakozva, van az a bizonyos Akascha krónika, ahol minden jegyezve van.
De azt nem rég tudom, hogy törölve is lehetnek belőle dolgok.
Steiner azt írja.
"A kőzetek, az isteni bölcsességből eredő fájdalmak megtestesülései. A növények az isteni erkölcsiség és hűség teremtményei. Az állatok darabokra tört isteniség."
Rudolf Steiner
Azt is olvastam, hogy mi emberek, az ásványok szintjén vagyunk.
Bocsáss meg, de nem bírtam magammal, hogy, ha már eszembe juttattad, le ne írjam őket.
Szeretettel:
Ildikó
Szervusz, Fehér Holló!
Nem baj, ha nem bírsz magaddal. Hiszen veled senki nem bír, miért éppen te lennél az, aki bír veled. (Na, eztet jól megaszondtam.) 🙂
Fejtegetéseidet mindig szívesen és tanuló szemmel olvasom. Most leginkább az ragadott meg: "az állatok darabokra tört isteniség". (Igaz vagy sem, de nagyon találó.) Elgondolkodtattál.
Köszönöm figyelmedet, szavaidat, gondolataidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Ezt ma/ véletlen/ találtam, s ez a versed jutott eszembe.
https://www.youtube.com/watch?v=TuUJA_ZPGl4
Meghalt, Járt a Mennyben és Üzenettel Tért Vissza – Erica McKenzie
Szia, Andi!
Tudod, hatalmas dolog számomra, hogy valaki találkozik egy új dologgal, és az én versem jut az eszébe. Nem is tudnám elmondani, mekkora élmény ez nekem.
Megyek és megnézem.
üdv: Laca 🙂