Sértő Kálmán: Őszülök / Grauhaarig

Őszülök

Egyszer csodaszép Baranyában
Javában sütött már a Hold
S az angyaloknak a kék égen
Nagy, csilaggolf játszmája volt.

Szikrázva potyogtak az űrbe,
És kialudt égő szemük,
Mint vakon hű vén huszároké,
S felhőkbe tűnt a tetemük…

Juliskám ígérgette halkan,
Diófa alatt, hogy szeret,
Azóta három gyereke van,
Mivel mással él életet.

Én kőpokolban őszülgetek,
Illan az élet, mint a füst,
Aranyglória volt a hajam,
Eztán lesz hervadó ezüst…

Bús költőnek már az is fáj, ha
Szelíden vállon üt a hó,
Most átöltözik a hajam is,
A tündéri észt takaró.

Elteszek hajamból egy fürtöt,
Míg nem késő, míg nem fehér,
Mert ’hipp-hopp” – ugrik az ifjúság
Ráébredek, hogy itt a tél…

Sértő Kálmán

Grauhaarig

In der wunderschönen Baranya
recht lange schon schiente der Mond,
und die Engel an blauem Himmel
mit den Sternen spielten sie Golf.

Funkelnd fällten runter ins Leere,
’d das Brennen in Auge abnahm,
wie blindtreue alte Husaren,
’d in Wolken verschwand der Leichnam..

Julischka hat mir stets versprochen,
unterm Nussbaum, dass sie mich liebt,
seit dem ist sie dreifache Mutter,
weil sie mit einem anderen lebt.

Angegraut in einer Steinhölle,
das Leben wie Rauch fliegt nieder,
goldlockig waren meine Haare
langsam wird verwelkt wie Silber.

Trauriegen Dichtern tut das auch weh,
wenn der Schnee auf die Schulter Sprung,
jetzt umzogen meine Haare auch,
die elfenhafte Hirnbedeckung.

Von den Haaren bewahre ein Cluster,
bevor spät ist, bevor weis sind,
weil „Hip-Hop” – die Jugend ist schon weg
wenn erwache, schon Winter ist…

Fordította Muci Antal-Tóni