Látok egy falut –
roskadó, rozoga.
Útjai nem visznek sehova.
Bár egykor itt
dicső elődök,
büszke ősök jártak –
fiai egy büszke hazának.
lépteik nyomát
már elmosta a Sajó,
ki százszor kiöntött,
felhordva rothadó
iszaphordalékát.
Ő sem a régi.
Tiszta volt egykoron.
Most hamis utódok,
méltatlan fiak
járnak a százéves fák alatt.
Járásuk görbe,
s tekintetük a földre
szegezik,
mert úgy könnyű nekik.
Hajh, derék elődök!
Szemetek ha látná,
mivé lett e vidék,
s az egykor szent igék,
szívetek szakadna.
Ősi romok alatt
újra belehalna
a nagy fájdalomba,
a bús ébredésbe –
ily jövőért halni?
… születni sem kéne.
Hajh, derék elődök,
aludjatok békén;
álmodó szemetek gyanútlan
ma itt
nehogy megpillantsa
a vágyott jövendőnek
e korcs titkait!
Séta
By black eagle
11 hozzászólás
"Vándor állj meg, korcs volt anyja vére, más faj állott a kihalt helyére" – bizony így van, versed is ezt a témát feszegeti, s nem is ok nélkül!!!! Tetszik a vers, Sas, s tetszik a gondolat! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Milyen nagyszerű, hogy olvasva a Sétát, Te Kölcseyre asszociálsz. S most csak azon gondolkodtam el, hogy én a 48-49-es események kapcsán poroltam le ezt a rég eldugott versemet, megemlékezve a rég elmúlt "nagy időkről". Ám maga Kölcsey is bizonyos "nagy időkre" emlékezett a Zrínyi dalában, szembeállítva az elmúlt, elzajlott "nagy időket" napjainak elerőtlenedett elkorcsosulásával. Fölmerül a kérdés: hová tud még erőtlenedni és korcsosulni az egymásra következő nemzedékek sora? – "Gyönge fővel, romlott, szívtelen".
Örülök, hogy itt jártál.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
"Ősi romok alatt
újra belehalna
a nagy fájdalomba,
a bús ébredésbe –
ily jövőért halni?
… születni sem kéne." Nagyon mély, keserű igazság!
Egy pillanatra visszavittél gyermekoromba a Sajó mellé, Sajósenyére, Itt töltöttem egy évet. Sokat fürödtünk a vízében, féltem is mikor kicsiny fodrokban örvénylett a folyó. (Bocs, hogy erre kitértem, nem erről szól a versed)
Szeretettel voltam: Ica
Kedves Ilona!
Semmi baj a szép emlékekkel, sőt. Bárcsak elmondhatnánk, hogy Csak szép emlékek sorából áll a múltunk. Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Laca 🙂
Csak most látom, hogy megint kidobott az oldal brrrrrr pedig írtam véleményt.Egy húron pendülünk.
Kedves Andi!
"Egy húron pendülünk" – nekem ennyi bőven elég.
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Laca 🙂
Negint egy hatalmas verset alkottál kedves Laca! Egy nagy jajkiáltás, fájó és érzékletes összehasonlítás múlttal és jelennel, előbbit mívesen a keretbe téve. A közepén, a jelen a leginkább érzékletes, és sajnos fájóan szépen ábrázolt:
"Most hamis utódok,
méltatlan fiak
járnak a százéves fák alatt.
Járásuk görbe,
s tekintetük a földre
szegezik,
mert úgy könnyű nekik. "
Ebben benne minden. A lehorgasztott fejek, a beletörődés, a közéleti depresszió. Sok költő szenvedett környezetének ilyen állapota miatt.
A vers nyelvezete, technikája régmúlt korokat idéző, míves, de mégis nagyon mai, nem csak a szabadvers felé való kacsintás miatt, hanem a tartalma, üzenete miatt is.
Igen, a Borsodi-medencére egykor mi is felnéztünk, az ott élők kemény, (a)céltudatos tekintetére, kemény vállalására.
remekül ötvözted ezt versbe, finoman, nem bántón, ostorozón, már-már szeretve-megejtőn az ott élőkkel. Sajnos országos állapot, kivéve itt Pesten. 🙂
gratulál: Grey
Kedves Grey mester!
Nem szaporítanám a szót. Csupán annyit mondanék, hogy aki netán nem tudná megfejteni a verset, vagy bármely apró részletét, az ne tegyen mást, olvassa el alábbi hozzászólásodat – abban benne van minden. Kommented mindenre kiterjedt, s lelkemnek friss erőtől duzzadó szárnyakat adott, itt Borsodban. Nagy köszönet! 🙂
Tisztelettel: Laca 🙂
Szia laca! 🙂
Nagyon tetszik a versed. Nekem is van egy közel hasonló témájú jajkiáltásom, így a tartalmával méginkább azonosulni tudok, de nem csak emiatt.
Két dolgon mindenképp változtatnék. Az egyik a 10. sor elején található. Én ott a vonatkozó névmást élettelenre cserélném a folyó miatt ('mi).
A másik dilemmám a cím. Szerintem majdnemhogy disszonanciában van a tartalommal, annyira nem illik a vers elejére.
Egy ilyen komoly, mély mondanivalójú költeményhez elegánsabb kezdés kívánkozna.
Ha a jó cím ismérveit figyelembe veszem, a "Séta" egyik kritériumnak se felel meg. Na jóóó, rövid, ez tény, de aztán ennyi. :)))
Nem kelti fel az érdeklődést, nem jelez előre…
Nem is tudom, miért választottad éppen ezt. Talán azért, mert valóban sétáltál, és közben fogantak meg benned a gondolatok.
Örülök, hogy nyíltan elmondhatom a véleményem, hiszen erről szól az építés.
Köszönöm, hogy megmutattad nekünk ezt az igényes, szép alkotást.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én pedig örülök, hogy nyíltan elmondod véleményedet, és meg is köszönöm.
Nos, a Sajót én a versben, mint szemtanút idéztem meg, s ezért föl sem merült bennem, hogy élettelennek ábrázoljam. Ezért is kap tevékeny szerepet, ki az emberi szennyet a saját iszaphordalékával igyekszik eltakarni, s közben elmossa a régi idők szebb nyomait is. Egyébiránt, ha "mi"-t írtam volna, akkor az "Ő sem a régi." – mondatnak sem lenne értelme. Ám az, hogy "Az sem a régi.", nagyon csúnya lenne, úgy gondolom. Szóval én tudatosan írtam a "ki"-t. Éppen úgy, mint például a Hajnalvarázsban a csillagok is "kik", és a felhők is "akik".
A címmel kapcsolatban minden bizonnyal igazad van. Eredetileg a cím: Séta Ónodon. De mivel március 15-én poroltam le a verset, az Ónodot leradíroztam (ezek szerint helytelenül), mert – ahogy Grey is utalt rá, országos állapotot ábrázol, azon túl, hogy egy konkrét falu látleletét állítja ki.
Bár megvallom, nem tudom,
hogy a "Séta Ónodon" nem ugyanolyan rossz címválasztás-e. Ezzel az egyszerű "Séta" címmel egyfajta képzeletbeli barangolásra szerettem volna utalni, amit az olvasó egy séta keretében tesz, természetesen nem csupán térben, de egyúttal az időben is. Hát, ez vitt el rossz irányba.
Az "ősi romok" is természetesen az ónodi vár romjai, de ha elvonom Ónod konkrétumát – gondoltam -, akkor az olvasó akár az egész ország történelmére, erkölcsi állapotára is asszociálhat, mint olyanra, ami romokban hever. (Hát, ilyenekre gondoltam.)
Köszönettel, és szeretettel: Laca 🙂
U.I.:A "Séta Ónodon" az javít, vagy ront a helyzeten?