Hosszan elnézem a fénylő csendben
A szendergő estet, a horizont vonalát
Ahogy lenyugszik a Nap a vörös fényben
Csodálom az éjbevesző sugár koronát
Elmerengek millió kisfény csillogásán
Az örök égbolt végtelen színterén
Jer velem , ülj a nászhintómra
Száguldjunk boldogan az ég tetején
Ott a hétcsillagos Göncölszekér
Pattog az ostor, dalol a részeg kocsis
Mi utazunk aranyozott ablakok mögött
A Tejúton a semmibe menekülünk
2 hozzászólás
Szép a versed!
Szeretetel:Selanne
Kedves László!
Úgy látszik, Téged is megihletett a csillagos ég, a Göncölszekér, a Tejút. Valóban gyönyörű, én is szeretem nézni különösen szép nyári estéken. Nagyon szép verset írtál róla, megérdemled a legjobb osztályzatot!
Üdvözlettel: Kata