Mikor éjsötétben, riadt szemekkel
sikoltok értő gyámolítást kérőn –
nem kapcsol senki csillagot.
Mikor gúzsba kötött görcsös kezekkel
szivárvány-álmaim karmolom félőn –
vér buggyan körmeim alól.
Mikor az elme nyugalmát keresem
és kérdem tőlem nyálammal kérődzőn –
fejembe vajon mi zajong?
Mikor a szavak értelmet keresnek
az egymásra soroló sorok között –
bent szólnak a harangok.
Akkor,
akkor kell kicsit megpihennem,
…
hogy halljam is a dallamot.