Silentium

Fjodor Ivanovics Tyutcsev:
SILENTIUM

Hallgass, rejtőzz, titkolva itt
Érzelmeid és álmaid –
A lelked legmélyébe zárd
Megannyi gyúló csillagát,
S ahogy mind némán éjbe hull,
Gyönyörködj bennük – szótlanul.

Mit mond a szív, ha megremeg?
Téged ki más érthetne meg?
Ki fogja fel, hogy élsz te is?
A kiejtett szó mind hamis.
Van forrás, szomjad csillapul,
Kortyolj vizéből – szótlanul.

Csak tudj befelé élni még,
Lelkedben ott a mindenség,
Titkos-varázslatos csodák –
Elfojtaná a külvilág,
és napfény szórná szét vadul, –
de hallgasd daluk – szótlanul! …

Федор Тютчев SILENTIUM!

Молчи, скрывайся и таи
И чувства и мечты свои –
Пускай в душевной глубине
Встают и заходят оне
Безмолвно, как звезды в ночи,-
Любуйся ими – и молчи.

Как сердцу высказать себя?
Другому как понять тебя?
Поймёт ли он, чем ты живёшь?
Мысль изречённая есть ложь.
Взрывая, возмутишь ключи,-
Питайся ими – и молчи.

Лишь жить в себе самом умей –
Есть целый мир в душе твоей
Таинственно-волшебных дум;
Их оглушит наружный шум,
Дневные разгонят лучи,-
Внимай их пенью – и молчи!..