Felhő és ködfüggöny mögött életkép
tárul tekinteted elé, amilyen
elképzelt világot álmodtál, mélyen
elsüllyedsz szégyenedben, de mégis, eléb
szemléld meg e fajt s a fajtalant. Hiszed,
hogy elméjükben oly’ hajnal születik,
hogy végre felébrednek? Elűzetik
civilizált közeg. Így hova viszed?
Őseink méhében fogant embrió,
kultúrák nyomában nyomtalan léptek.
Színvonaltalanság, inni s enni jó.
Ketrecek nincsenek, szabadon élnek,
mint a ragadozók. Mert emberi szó,
simogatás sem kell, abból nem kérnek.
4 hozzászólás
Kedves Fél-X!
Nem mindennapi vers. Jelent mutató, jövőképet festő – sajnos. Az emberi törődés kihalt, a civilizáció messzire sodorja az emberséget, a türelmet, a szeretetet, a kultúrát. Valóba, ahogy te is mondod: színvonaltalanság és a vágyak túlzott hajszolása, a következetlenség a jellemző.
Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Ráéreztél a lényegre!
Sajnos a nap, mint napi tapasztalat ezt érezteti velem.
Vannak számomra érthetetlen dolgok, amit az emberek nagy része vakon követ. Persze nem kell nekem megértenem. Igazán nem is szeretném teljesen kifejezni, mert senkit sem szeretnék megbántani. Mindenesetre egy közeli esemény következményeként fogalmazódott meg bennem.
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Kemény vers, kicsit mintha eleged lenne valamiből, persze egyetértek veled.
Tetszett őszinte versed!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen!
Próbálok az lenni!:)
Barátsággal:Zsolti