Átballagok a réten
Átballagok a réten
Ezer virág között;
És nem szedek belőlük,
Bokrétát nem kötök.
Hogy le ne tépjem őket,
Virulni hagyjam én,
Mintha remegve kérnék:
Hajlonganak felém.
Fölösleges a kérés;
Az aggódás minek?
Nem tépek már virágot…
Hogy tépjek, nincs kinek.
Sió Ferencz: ?
Durch die Wiese schlendernd
Durch die Wiese schlendernd
zwischen tausend Blumen;
lasse alle liegen,
nicht mit Strauss ruhmen.
Damit sie nicht abreisse,
werden weiter glänzen,
als würden zitternd zeigen:
Zuneigung mit Herzen.
Das Bitten ist unnötig;
habt ihr keine Sorgen!
Ich pflücke kein’ Blumen mehr,
ich bin keine Storger.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“Nem tépek már virágot?
Hogy tépjek, nincs kinek.”
Ismerem ezt az érzést. Tetszéssel és némi szomorúsággal olvastam verset.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita, nekem volna még, de mégsem tépek. A réti virágok mindenkinek nyilnak, és szerintem nem illik letépni őket…üdv Tóni…