Elbolyongni
Elbolyongni más-más tájra,
Boldogtalan lelkem vágya
Folyton újabb szárnyakat ölt;
Azt se tudva meddig, merre,
Nyugalmat sehol se lelve,
Visz a vágy, mint szél a felhőt.
Szálldogáló vándorfelleg
Visszatér meg újra elmegy;
A vágy engem meg se térit,
Lelkem bár a felhő mása, —
De csakis könyhullatásra,
Bolyongásra mind a sírig…
Sió Ferencz.
Herumirren
Herumirren in der Gegend,
was der Seele ist, bewegend,
bekommt wieder neue Flügel;
ich weiss es nicht, wie lang und wo
den Frieden findet nirgendwo,
der Wunsch treibt mich durch die Hügel.
Der irrenden Wanderwolke
kehrt zurück, nicht weiterwollte;
der Wunsch kann mich nicht bekehren,
meine Seele ist Wolken ähnlich, –
weint es immer oft tagtäglich,
herumirrend beim Heimkehren.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
Köszönöm hogy olvastál…Üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Látom, hogy itt is az a helyzet, hogy kevesen olvasnak bennünket, vagy legalábbis nem teszik láthatóvá a véleményükkel, hogy megtették. Egyet tehetünk, mi olvasunk másokat, aztán talán akad olyan, aki viszonozni fogja. Aki verset ír, csak verset olvas, aki meg prózát, nos, hát azt ugyancsak ritkán teszi meg bárki, hogy olvassa. Viszont minden rajtunk múlik. Ha érdekel bennünket a másik személye, akkor ott hagyjuk a kézjegyünk a művein, ha nem érdekel, akkor ne csodálkozzunk, ha nem “nyitnak” ránk. Semmi se kötelező. Aki nem örül annak, hogy egy alkotó közösség tagja, azzal nincs mit kezdeni. Nyilván sokaknak épp csak arra van idejük, hogy feltegyék a saját alkotásaik. Ez is örömöt tud okozni, viszont, ha csak ilyenek vannak jelen, akkor előáll az a helyzet, hogy vannak olyan művek, amelyeket senki sem olvasott el.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, amióta visszatértem ide a Napvilágra, a statisztika szerint 2566 verset tettem fel, és 2571 írtam hozzászólást, nem számítva az első két évet. Voltak olyanok is, akik bevallották őszintén, hogy inkább a hozzászólásaimért olvasnak mint a feltett verseimért. Amióta akadályom lett a szemeimmel, örülve annak, hogy a két mutató újammal a verset még le tudtam pötyögtetni, (ami még ma sem megy gyorsabban) az olvasóim megszaporodtak, a hozzászólásaim pedig nagyon is megritkultak. Azóta én is azok közé tartozok, akik csak írnak és olvasnak, hozzászólások nélkül. Egyik, sajnos a mai kor nagyon is sajátságos tüneménye, hogy nagyon gyorsan “befiókozzák” az embert, ha nem halad a többséggel. Hát én még mindig azzal a beállítással élek, hogy az ember ma már okosabb, de az emberiség, sokkal butább és kegyetlenebb is. Ha egyedül van, egy nyugodt hallgatag ember, a tömegben tör, zúz és gyilkol is. Én nem a tömegnek írok, hanem az embereknek, nem akarok ismert lenni sem. Egyik olvasóm így fogalmazta meg ezt a helyzetet:
Ha sovány vagy, akkor drogozol.
Ha kövér vagy, akkor fogynod kell.
Ha iszol, akkor alkoholista vagy.
Ha kiöltözöl, beképzelt vagy.
Ha ?alul öltözött? vagy, akkor elengedted magad.
Ha kimondod a véleményed, bunkó vagy.
Ha nem mondasz semmit, akkor sznob.
Ha társaságkedvelő vagy, akkor bulizó vagy.
Ha kedveled a csendet és a magányt, akkor távolságtartó.
Semmit sem tehetsz anélkül, hogy ne kritizálnának.
Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek nem tudnak élni, ha nem ítélik el a másik embert.
Építsük fel egymást. Mindannyian a lehető legjobbak vagyunk, ugyanabban a játékban, amit életnek hívnak.
Ja és még egy: Hogy ezt két újjal ?lepötyögtesse? annyi idő kellet mind egy vers fordítására?üdv Tóni?
Kedves Tóni!
Maximálisan megértelek. Én is azért olvaslak, mert érdekelnek azok a versek, melyeket kiválasztasz és fordításra méltatsz. “Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek nem tudnak élni, ha nem ítélik el a másik embert.”
Sajnos ez is igaz, de raktunk múlik, hogy beállunk a másik gyalázásába, kritizálásába, vagy nem.
Köszönöm a részletes kifejtésed a véleménynyilvánítással kapcsolatban.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, amikor ilyeneket írok, nagyon is haragszok magamra. Nem vagyok veszekedős, beszédes ember, hanem egy nyugodt, de nagyon gyorsan megsértődő ember. Nem harcolok sohasem az igazamért, csak egyszerüen elnémulok. Legjobban egy nagyon régi megsértődettségem végem nagyon is haragszom magamra. Vagy ötven évvel ezelőtt beíratkoztam egy gépíró tanfolyamra, amelyet az első óra után ott is hagytam a tanfolyam vezető első mondatára: “Az ide mihozzánk, nyugatra jövő vendégmunkásokat először is meg kell tanítanunk arra, hogy a víz nem csak a szomjuság oltására lehet használni, hanem tisztálkodásra is. Fölkeltem és szó nélkül, elmentem, habár egy évig fizetnem kellet a tanfolyamot. Ha akkor nem sértődtem volna meg, ma tudnák prózákat is ír irni, de így az ujjaim nem tudják követni a gondolataimat. A versírásban igen…üdv Tóni…