Sír a toll a kezemben
A lelkem azóta
Már csak a vérző szavakat
És halállal átitatott betűket rója
Ismeri bukásaim, talpra állásaim
Könnyeim
Melyek egyre csak folynak
Miket ő száríthat fel nap mint nap
Sír a toll a kezemben
Tinta helyett vér van benne
Ez a századik amit vérrel írok
Bánattal rímelem az elveszett világot
Keserűség minden betűm
Fájdalom minden vessző
Kín és harag a papíron
Egybe vegyítve bánatom
Nincs menekvés az életben
talán előre kéne menni
Szembe a végzettel
Mely jön felém születésem óta
S tudd meg:
A sínpárra te löktél engem…oda….
hogy a végzetem jöjjön mihamarább
Kattogva…zakatolva….
4 hozzászólás
Hát hallod, most én is sírok:(Ez nagyon szép lett, és főleg, hogy ismerem a miértjét:(
Ölellek, és ezt a versed, már tegnap is elsirattam:(
Barátosnéd:Kriszti
Köszönöm Krisztikém!
Mindent köszönök!!
Szeretettel ölellek,
Zsolt
Max…. és most inkább hallgatok…
(a címet azért nézd meg, hogy úgy akartad-e, vagy lemaradt egy -n)
Szeretettel:
Ági
Az "N" sajnos lemaradt kedves Ágnes…De ne hallgass, ha kérhetlek….vagy inkább le sem írod?
Vagy annyira rossz lett, hogy azért kaptam max.-ot? :)))
Azért köszönöm!
Ja, s Nagy Krisztina nélkül nem lett volna meg ez a vers…:))) Köszi Kriszti!!