Szerető szívem szüntelen dobogja:
súlytalan földem lelkemet nem nyomja.
Benne élek a csillagfény lelkében,
temető fái susogják: ez Éden.
Teljesen hiánytalan és vágymentes,
egyként áldozat, engesztelő hentes.
Meglehet, ezt te másként látod, éled.
A fény sose bánja a sötétséget.
Mécsesnek lángja fennkölten hirdeti,
itt pihent meg, a békéje jár neki.
Szellemlény magja belőled világít,
lényege létezés, mindig ez számít.
Egyre jobb, és annál inkább csak jobb lesz,
baljós árnyadból eljutsz Istenedhez.
6 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Méltó, szép sírfeliratot alkottál, örömmel olvastam így Halottak Napja előtt! Tetszett! Baráti szeretettel ölellek: én
Kedves Bödön!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szep sirfelirat kedves Szabolcs!
'A feny sose bantja a sotetseget"
Szeretettel voltam. Ica
Kedves Ica!
Neked is igazad van, persze, hogy nem bántja a fény a sötétséget, de nem is bánja.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon szép. Olyan megnyugvást hozó. Köszönöm neked, ez most kellett nekem. 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm, mindannyiunknak erre van szüksége, a megnyugvásra.
🙂
Szeretettel: Szabolcs