Sírfeliratok II.

Egy bús, őszi napon azért váltam holtra,
hogy üzletemet lecseréljem erre a sírboltra.

Összeveszett a tiszttartóval az abrakon,
aki a vita hevében kihajította az ablakon.

E holt,
megbízhatatlan volt,
még az esküvőjét is lekéste,
ezért vőlegénye e szavakat: „Légy pontos”,
vésővel a fejébe véste.

Egy ígéretes pálya itt maradt torzón,
mert a halál, a szívét megállította a korzón.

Már több ízbe’
esett vízbe,
de most elmerült mint a balta,
a folyó magába falta.

Az elmúlás hirtelen érte,
a halál tűzbe ment érte.

A bíró úr remélte a halál
döntése alól kibúvót talál,
de nem rajta volt már a talár.

Most már tudjuk, hogy az volt a sorsa,
hogy kinyírja gyomrát az élet sava-borsa.

A trapézon lendült egy nagyot,
minket meg hátra hagyott.

Sebők Bence
a nők kedvence,
azért van itt elhamvasztva,
mert egy tehén felszarvazta.

Azt hitte, a vég még messze hátul jön,
egy elefánt súlyt helyezett rá, hogy ráüljön.

A krokodilbőr cipőt mindig is szerette,
a krokodil is szerette őt, amikor megette.

Akkor volt ő elemében, ha mindenkinek hantázott,
az esőben, a temetésén a fejfa és a hant ázott.

Egy cápa okozta a halálát,
miután megérintette a hal állát.