Fázom…….
lepergett vállamról
foszlott kabátom.
Sikítva fut a patak tova,
hogy lehettem ily ostoba…
lopkodva az idő perceit,
színezve a lét,
fekete-fehér képeit,
hinni a csodában,
reszketve ülni a körhintában,
elfojtva az ingert,
mely kimondja hidd el…
nincs más, csak ami van,
mégis álmodozunk
annyian…