Rég tudhatom én azt
nyaram messzire jár…
Fagyos, hideg szelét
az őszöm küldi már.
Éltem napsugarát
borongatja magány,
felmerül énbennem
sokezernyi talány.
Ez a nyűgös élet
számomra mit nyújthat,
lázongó lelkemben
kérdés hogy maradhat?
Maradok hát csendben,
nem élek panasszal…
Célom, feléledni
minden új tavasszal.
Sodródás
By Judit
10 hozzászólás
Remek, sodró a versed is Kedves Judit!:)
Így kell, megújulni minden tavasszal…:)))
Puszim: Lyza
Kedves Lyza!
Egy próbát megér…
Nagyon köszönöm, Judit
Én sem panaszkodom. Szép a versed. Kissé melankólikusnak indul, aztán a végére optimista hangvétellel zár. Mit tehetnénk?- ha egyszer jön a tavasz!
Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Valóban, mit is tehetnénk, örülnünk kell neki.
Köszönöm, Judit
A Tavasz az éledés, a megújulás. Szép cél, mert jelenti azt még sok Tavasz vár Rád.
Szeretettel:Marietta
A két utolsó sor a kulcs!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Legyen hát az.
Nagyon köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Az jó, ha feléled… 🙂 Rövidke elszámolás, a múló idővel.
Tetszett.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Marietta!
Azt sohasem tudhatjuk. Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Nagyon köszönöm kedves Pipacs!
Szeretettel, Judit