Mikor a harcosnak nincs miért harcolnia,
Mikor a költőnek nincs miről karcolnia,
Mikor az utazónak nincs hova utazni,
Mikor a tudósnak nincs mit kutatnia,
Akkor a kérdés az emberben felmerül
Mi az miben most éppen elmerül
Hogy tudja ezt elkerülni,
Mint a madár elrepülni.
Mert változni mindenképpen kell
Mert ha valaki mégsem mer
Akkor körülötte a világ változik
Az idő homokja kezei közt csak átfolyik
És magát csak azon kapja
Hogy a múlt tégláit halomba rakja
A jövőhöz elég építőanyag nem marad
És az élet mellette gyorsan csendben elhalad…
8 hozzászólás
Szia!
Nekem a versed nagyon megtetszett, valóban nem mindegy,hogyan sodródunk. Jó amikor értelme van,és okosan lavírozunk a sodrásban, és nem csapódunk neki semminek.
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Jó kis vers, tetszett, igen, az élet ilyen. Rakni kell a múlt tégláit, de a jövőre is gondolva.
Nagyon jó vers,elgondolkodtató engem legalábbis elgondolkodtatott!Nekem nagyon tetszett gratulálok hozzá!
Köszönöm szépen 🙂
Szia!
nekem nagyon tetszik es igaz is ,mert a valtozasra valo hajlam mindenen atsegit! Koltot,tudost…
szeretettel:messina
Köszönöm, hogy olvastad a verset és örülök, hogy tetszett.
Érzéked van a versírásra, az kitűnik a versedből. Alkossál sok verset az kell a további fejlődéshez.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm az értékelést, minden tölem telhetőt megteszek 🙂