Óráid újra estébe nyúlnak,
egedről ismét csillagok hullnak,
mikor a csendben, mint elrendelés,
felzokog az utolsó csengetés…
Díszletek immár fényárban állnak,
indulsz a színre, ahol már várnak,
s a zenekar sötét, mély árkából,
újra dübög a dob, s a zene szól…
Kitárod szíved, s adod mit várnak:
az életed, a szent griff madárnak:
dalolsz, kacagsz, a térded csapkodod,
sejtésed sincs, mit hoz a holnapod…
Művész a színen, mindenki látja,
(senki se tudja: nincsen barátja…
szerelme sincsen… szívében csend ül)
a lépted könnyed, a hangod zendül.
Robban a nézőtér, s a tapsvihar
árad feléd, átölel, s betakar.
Meghajolsz… arcod mosolyok fátyla,
könnyed talán a súgó, ha látja…
És csak zúg a taps, éltetnek téged,
fáradt vagy, érzed: remeg a térded…
Meghajolsz újra, s a deszkán a folt,
tudod: szívedből egy darabka volt…
Aztán lassan kihunynak a fények…
Haza térnek a fáradt zenészek.
Csend lesz és sötét a színpad körül,
sóhaj sem hallik a függöny mögül…
12 hozzászólás
Kedves antonius!
A verseden tűnődöm, mennyire igaz gondolatok.Kifelé oly sok mindent lehet mutatni.Volt egy nagyon hajtós időszak az életemben.Sok-sok év.Ne hangozzék nagyképűnek tőlem, ünnepeltek.Színpadon voltam sokszor. Nem mint művész, de művészien csináltam végig, közben majd belehaltam a fáradtságba, senki nem hallotta meg a sóhajomat.Másnap indult tovább a taposómalom.Mindennek ára van, megéri?Gratulálok a művedhez!
Szeretettel:Selanne
Kedves Druszám!
A muzsikusnak dalbol van a lelke, erre a sokat játszott tangóra, Kola Józseftol, emlékeztet a versed. A szinpadon az ünnepelt müvész, privátul a magányos ember, Évekig játszottam tánczenekarban, és nem egyszer átéltem ezt az érzést. A tánc este te vagy a király, mindenki szól hozzád beszélni akar veled, másnap ugyanazok megsem látnak, Senki vagy nekük. De te szépen leirtad, egy élet két oldalát.
üdv Toni
Kedves Toni!
Hogy Te miket tudsz! Én kapásból Seres Rezsőre tippeltem volna, na de mindig tanul az ember.
Köszönöm szépen látogatásod, kedves szavaid és nagyvonalú értékelésed.
Üdv. a.
Kedves Antonis!
Seres Rezső notájára még várnom kell egy kicsikét, peig már több mint ötven éve a kedvenc nótám. Az éjjel gondoltam ismét rá, amikor a ma feltett versemet irtam. De egy szép napon, nekem is eljön: Az utosó vasárnap???
üdv Toni
Kedves Selanne!
Igen megéri. Nekem ŐK a hőseim. Akik majd belehalnak a fáradtságba és másnap, mégis újra kezdik…
Az Ő vállukon a társadalom, Ő általuk lesz szebb a világ.
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Üdv. a.
Hááát avval az utolsóval csak várjál még komám! Nem szomorú vasárnapról írt a Rezső barátunk? Az még belefér. Na de utolsó?! Addig még lesz egy-két szomorú és rengetg vidám. Kívánom Neked.
Üdv.a.
Kedves Antonius!
Szép verset írtál a szinészetről, az emberről, aki színésznek szegődött. Engem az a rész, hogy " a deszkán a folt, tudod: szívedből egy darabka volt…" sodort magával, a felé a gondolat felé, hogy az írás is pont ilyen. Az író, akár a színész, feltárja, megjeleníti a valóságot. Az író is belebújik mások sorsába, mások bőrébe, mint a színész. Ha jól csinálja, mindig a szívéből ad egy darabkát. Mint Te most.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy figyelmeddel, figyelemre érdemes gondolataiddal és értékeléseddel megtiszteltél.
Üdv. a.
Szia Antóniusz!
Sajnos mostanában ritkán van időm hozzászólni, de hozzád most először csak bejelentkeztem. Tetszik a versed, a színész szemszögéből láttatod a pódiumot és az eseményt. Olyan az élmény, mintha én állnék ott, de ezt még felülmúlod azzal, hogy az olvasó lelkét is megérinted. A színész lelkét mintegy letükrözvén.
Gratulálok szép versedhez!
Alberth
Köszönöm szépen Alberth.
Üdv. a.
Nagy színpad ez At!Remek!
ruca
Nagyon megtisztelsz ruca.
Köszönöm. a.