Angyal vagy a csillagok között;
Egy nő a felhők fölött,
Egyetlen ember más karjaiban;
Egy álom egy érzés, nem csak a gondolataimban…
Sok minden van amit sosem mondhatok el neked,
Nem is hiszem, hogy egyszer meglelem;
A kulcsot az ajtóhoz, ami valójában mindig nyitva áll,
Csak nem nekem…
Nem maradok más mint vigyázó szellemed.
S bár nem tudod, de ott leszek, ha kell;
Csak annyit kérek majd ismerj fel!
Ne kelljen szólnom, csak fogadd a bókot;
És bocsáss meg mindenért, de néha a vágy már többet ér;
Amikor elmegyek melletted,
Majd megérintem kezed és eltűnök a ködben;
Sötét felhőkkel szállok az esőben.
Emlékezz!
Hogy az voltam én.
Érzéseim igaz szava hozzád mindig visszatér.
Csak a testem megy tovább,
Lelkem veled marad;
Akkor szólítasz amikor akarsz,
Már egy érintéssel benned élek;
Ha magadba nézel, engem meg lelsz…
Talán egyszer megérem, hogy mégsem eresztesz el.