Sótlan-szótlan figura,
a remény hálni jár belé.
Ha köszön néha,
ritkás bajszán billeg
a “kezitcsókolom”.
Minden reggel vesz egy kiflit
a szemközti kisboltban.
Ahogy a kaput nyitja, meggörbül,
mint akinek nagy teher van a vállán.
Ilyenkor látni, milyen szorosan
csimpaszkodik belé a magány
A szomszéd
By szilkati
4 hozzászólás
“Ilyenkor látni, milyen szorosan
csimpaszkodik belé a magány”
A magányos, idős ember, különösen, ha férfi, már nehezen nyit. Megkeményedik és magával viszi a magányát a sírba.
Szeretettel: Rita 🙂
Így igaz, kedves Rita. Ismertem több ilyen magányos öreget.
Szeretettel : Kati
Kedves Kati!
Nagyon jól ábrázoltad a:
“Sótlan-szótlan figura,”-át
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati